Ki beteg? Ki egészséges?

Kétségtelen, hogy a pszichológia inkább betegségközpontú (még ha vannak is ma már törekvések az ellenkezőjére). Érthető módon nagyobb figyelmet szentelünk a zavarok meghatározásának, megértésének, gyógyításának, hiszen addig van dolgunk, amíg baj van. Hogy mi számít betegségnek, azt tulajdonképpen egy zsebszótárnál kisebb kézikönyv felsorolja szőröstül-bőröstül. Ott a zavar neve, hogy milyen tünetek tartoznak hozzá és mennyi ideig kell azoknak fennállni a diagnózis megadásához. Legutóbb, mikor pszichopatológia előadásra készültem, találomra felütve a kézikönyvet épp a lidérces álom szindrómánál találtam magam. Hát, ilyenek vannak benne - többek közt. Ezek a leírások tényleg az élet minden területére kiterjednek, kezdve a szorongásos zavaroktól a személyiségzavarokon át a súlyos pszichózisokig.


De akkor ki egészséges? Honnan tudhatom, hogy én az vagyok-e? Végig kell néznem a könyvet, és ha egyik leírás sem illik rám, akkor fellélegezhetek?

Nem, valójában nem kizárásos logikáról van szó, mi szerint egészséges lenne, aki nem beteg. Aki figyelmesen olvassa az említett könyvecskét (hulljék le a lepel: neve Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders), felfigyelhet a szigorú rublikák között megbúvó szubjektív lehetőségre. Méghozzá a páciens szubjektuma az, ami szabadságot kap, mikor a diagnosztikai feltételek közt kikötik: akkor beszélhetünk az adott betegségről, ha az jelentős szenvedést, az életvitel zavarát okozza. Egészen egyszerűen fogalmazva: meg lehet az összes többi tünet; ha nem zavarja az illetőt, és nem okoz fennakadást az életében, akkor egészséges, és kész.

Közel járunk hát az igazsághoz, ha azt mondjuk, egészséges, aki annak érzi magát. [Persze, én most leegyszerűsítem a helyzetet: van olyan eset, mikor őt magát nem zavarja semmi, ellenben közveszélyes a személy, és ennek megfelelően betegnek minősítendő. De ez a kisebb százalék.]
A WHO száraz definíciójával most nem fárasztanék senkit, annál is kevésbé, mivel Freud sokkal tömörebben mondja ugyanazt: egészséges, aki tud dolgozni és szeretni.
Vegyük észre: sem a szigorú Freud, sem a még szigorúbb DSM nem szabja feltételül, hogy ne legyenek problémáid, hogy mindig minden flottul menjen. Lehet tökéletlenül egészségesen (mi több: boldogan) élni, és a terápia sem szuperman-képző. Szabad hibázni, felcsattanni, félni, téveszteni. Sokat elbír az alkotás és szeretet képessége, nem olyan könnyű azokat kiirtani! Valójában az egészséget a betegséggel egy út köti össze, amin elindulhatunk kis lépésekben a jó irányba. Antonovsky szavaival kifejezve: Amíg az élet lehelete bennünk van, addig bizonyos fokig egészségesek vagyunk.

9 megjegyzés:

  1. Freudnak kivételesen >:-D nem ellentmondva, hanem őt kiegészítve szeretném az "egészség definíciója" című piknikhez hozzátenni a tranzakcióanalízis autonómia fogalmát.

    Bár jogos észrevétel erre azt mondani, hogy a Eric Berne-i ebben az értelemben vett autonómia jócskán följebb rakja a lécet, mint a freudi értelemben vett egészség, vagyis aki azon definíció szerint egészséges, ezen definíció szerint még bőven lehet sorskönyv-vezérelt.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ezt a mondatot: Sokat elbír az alkotás és szeretet képessége, nem olyan könnyű azokat kiirtani!

    Egy rendszeres olvasója

    VálaszTörlés
  3. Azt írta egészséges, aki annak érzi magát. Ebből azt kérdezném, aki betegnek érzi magát az beteg? Unokahúgom 14 éves gyönyörű kamaszlány, okos, kedves, tünemény.Ezt mindenki látja őt kivéve. Szerinte vele semmi sincs rendbe, mindenkit tőle szebbnek, jobbnak lát, legyen az akármilyen szürke kisegér. Elnézést, hosszabb lesz a megjegyzésem, mint akartam, akár a másik rovatába is küldhettem volna, remélem, nem bakj, hogy ide írtam.
    Köszönöm, ha megírja véleményét!

    Mónika

    VálaszTörlés
  4. Kedves Mónika!

    Természetesen szó sincs betegségről. Kamaszként most formálódik unokahúga énképe, még érzékeny minden apró visszajelzésre, látszólag főleg a kedvezőtlenekre. Lehet, hogy most még úgy tűnik, lepereg róla, ha dicsérik (remélem, dicsérik!), de higgye el, meghallja, és később hatni fog.

    B.K.

    VálaszTörlés
  5. Örültem, hogy ilyen gyorsan válaszolt!
    Az biztos, hogy meghallja, mert múltkor is elpirult, mikor egy férfi barátunk mondta neki, olyan a haja, mintha aranyból lenne.

    VálaszTörlés
  6. Ezek szerint a cezaromániám nem téveszme :-)

    VálaszTörlés
  7. Bár a felvetés nyilván vicc, de lényeges kérdést feszeget: úgy is okozhat szenvedést és fennakadást az életvitelben egy betegség, hogy az illető úgy hiszi, a szenvedésnek a külvilág az oka. Pl. a narcisztikust frusztrálja, hogy a külvilág nem ismeri el a nagyságát.

    VálaszTörlés
  8. Maradjunk a cezaromániánál, a tükörképembe még nem szerettem bele... épp csak kezdem megszokni..

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában