Halál

Egy ideig nem értettem, miről szólnak azok a problémák, amikkel segítőként sokszor találkoztam: teljesen alaptalan egészségügyi félelemmel hozakodtak elő kliensek, például avval, hogy a próbafülkében elkaphatták-e a HIV vírust, mikor a címke felkaristolta a hátukat. Ezek az emberek nem tűntek ostobának, mégsem hatott a századszori felvilágosítás sem. Akkor vált érthetővé számomra szorongásuk, mikor felmerült, hogy emögött halálfélelem áll. Történhet-e velem bármi, ami veszélybe sodor, halálos veszélybe, lesz-e ami, aki megvéd? Így mindjárt másképp hangzik a feltevés.


Vajon mitől fél, aki a haláltól fél?

Erre gyakran azt mondják: az ismeretlentől. Én ezt hiányos válasznak találom, mert az ismeretlen olykor inkább vonzza az embert. Felmerült bennem, hogy a kiszolgáltatottságtól, a kontroll elvesztésétől. Ugyanakkor a drogok ugyancsak kontrollvesztést és ismeretlen világot ígérnek, mégis érdeklődést keltenek inkább. Talán abban rejlik a különbség, hogy a halálból nincs visszaút, és csupán annyi tudható róla, hogy ellentmond alaphiedelmeinknek, amikkel mindennap élünk. Többé-kevésbé azonosítjuk magunkat a testünkkel: ha betegek vagyunk, nem a testünk beteg, hanem mi. Ha jól érezzük magunkat, nehéz lenne szétválasztani, a testünk vagy mi vagyunk-e jól.

A halálban egy föld alatti dobozban hagyjuk, ami biztos és kézzelfogható a létünkből.

Vajon mivel biztatható az ember, aki életét arra az esélytelen küzdelemre áldozza, hogy elkerülje a halált? Bizonyára hatástalan a "Nem kell félni, nem fog fájni." típusú nyugtatás.

Érdemes tisztázni a munkaköri leírásokat, és azt, hogy az övében ez nincs benne. (V.ö.: "nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett." ApCsel)

Számos pszichopatológia származik a munkaköri leírások be nem tartásából. Mikor olyan problémát akarunk kínkeservvel megoldani, ami nem tartozik kompetenciakörünkbe. A rendszerszemléletű Hellinger fektette le az alapelvet, mi szerint az előtte érkezőkön senki sem segíthet, magyarán senki sem felelős szülei életéért. Ez tipikus példa a feladatok félreértésére. De hasonló félreértés, ha valaki saját születéséről vagy haláláról kívánna rendelkezni. Nem lehet: ez a helyzet.

6 megjegyzés:

  1. De facto van lehetőség az élet hosszának eldöntésére, az öngyilkosságra gondolok. Igaz, ez tiltott a legtöbb társadalomban. Érdekes asszociációk indultak el bennem az utolsó bekezdés nyomán. Mintha a rend megszegése lenne az öngyilkosság, ami, hogy én is utaljak Hellingerre, a legfontosabb dolog a lélektani mezőben.

    VálaszTörlés
  2. Tudom, hogy nem a lényegi részhez tartozik, de már bocsánat, vér útján terdej az AIDS, és ha felkaristolja a címke, felkaristolghatta valaki más hátát is...
    Sz. V.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Sz. V.!

    Igaza van, a HIV terjed vérrel, de levegőn hamar elpusztul, ha eltelt pár perc a két ruhapróba között, nincs esélye a vírusnak.

    B.K.

    VálaszTörlés
  4. Segítőként már én is sokszor gondolkodtam azon: mi állhat azon folyamat mögött, ami az AIDS-félelemben testesül meg. Aligha maga az AIDS: HIV fertőzöttként íve van a történetnek: trauma - feldolgozás - elfogadás. Az AIDS-parások pedig akár naponta átélik mindezt a traumát, feldolgozás és elfogadás nélkül. Eddig az találtam a leglogikusabb oknak, hogy az AIDS-t láthatónak gondolják. Ha fertőzést kapna, meglátszana rajta, vagy megfertőzhetne valakit, aki így észrevenné. Kész lebukás, összeomlana a mesterségesen összetákolt látszat, kiderülne a 20 évvel ezelőtti megcsalás, a múltheti masszázsszalon, vagy a heteroszeuális idol önmagukról.
    A haláltól (mint életvég) nem szokás tán annyira félni. De az előtte lévő pár naptól, héttől nagyon.

    VálaszTörlés
  5. Igen, ez is lehet, főleg, ha valaki titkolja a melegségét, jó, hogy írod. De pl. a ruhacímkés kérdés egy heteroszexuális nőé volt. Meglehet, nála is valamiféle stigma kapcsolódott az AIDS-hez, ezért "választotta" pont ezt a betegséget.

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában