Nem kell mindig jól lenni!

Gondoltam, ezt leszögezem. Merthogy sokan azt hiszik, az ideális állapot a mindig jól levés, és a levertség vagy testi rosszullét feltétlenül annak a jele, hogy valami baj van. És akkor már csak abban reménykedhetünk, hogy nem nagy baj, csak kis baj.

Különös élmény, mikor az embernek először eszébe jut ezt a tézist megkérdőjelezni, vagy először hall róla, hogy a világ bizonyos tájain ezt nem így gondolják, esetleg nem is szokásuk folyamatosan a hogylétükre összpontosítani. Kimondatlanul, láthatatlanul, axióma-szerűen él, működik az a gondolat a mi kultúránkban, hogy ha jól érzed magad, akkor vannak rendben a dolgaid.

Nem furcsa, hogy miért hisszük így. Az ember biológiai lény is, természetesen be van "programozva" a szenvedés kerülésére, és ez szükséges az életben maradásához. A fájdalom, legyen az testi vagy lelki, gyakran valóban veszélyt jelöl. A testi fájdalom alól talán kevesebb a kivétel. Fájdalom kísérheti ugyan a gyógyulást is, vagy fájdalommal járhat a testedzés, de azért mégsem jellemző, hogy valami nagy fájdalom egy kedvező változás elindulását jelezze a szervezetben. (Bár ebben tévedhetek, nem lévén orvos.)

Van egy rossz hírem: az egészséges személyiségfejlődéshez azonban elengedhetetlen a fájdalom. A szorongás teljes hiánya például rendkívül súlyos és veszélyes állapot. A pszichopatákat szokás ezzel leírni: "nem szeret, nem szorong, nem tanul a tapasztalataiból". Az egészséges ember, amennyiben valamilyen szempontból helytelen cselekedetre készül, előre elkezd szorongani, mintegy ízelítőt küld a lélek: "ilyen szenvedések várnak rád, ha nem állsz le, csak még sokkal rosszabbak" - és ha ez a jelzőrendszer működik, a személy visszafordul. A pszichopaták századszor is megüthetik a bokájukat, bennük ki van kapcsolva ez a jelzőberendezés.
Paradox módon itt azt látjuk, bár a szorongás jó, mert hasznos, éppen azért működik, mert el akarjuk kerülni.

Azonban léteznek másfajta szenvedések, amiket nem érdemes kerülni. Ilyen az előző bejegyzésben említett gyász. Egy tanárom kifejezésével élve a gyász egyetlen ellenszere, hogy az ember "kifájja magából". Minden fájdalomcsillapító csak elodázza a gyógyulást.

A szenvedésnek köszönhetően tanulunk empátiát. A szenvedés időszakai leolvasztják a hályogot a szemekről, és ahogy a magunk törékenységét meglátjuk, úgy a többi emberét is.

És ami a legfontosabb, azt a pszichológia úgy hívja, "normatív krízis". Ez arra utal, hogy új életszakaszokba lépve (persze, inkább folytonos fejlődés ez, mint szigetszerű állomások) időről időre megkérdőjeleződik, amit addig a világról tudni véltünk, és ez óhatatlanul egyfajta krízissel jár. Krízis az, mikor az eddigi eszközeink nem elégségesek egy probléma megoldásához. A szóról a villámcsapásszerű tragédiák jutnak eszünkbe, holott rendszeresen találkozunk ilyen helyzetekkel, és ezek is ijesztőek és fájdalmasak lehetnek. Nem mindig látszik, hogy az élet természetes velejárójáról van szó, gyakran úgy éljük meg, mint rendkívüli, rendellenes eseményt - csak jóval később döbbenünk rá, mit kellett megtanulnunk általa.

Mikor "csalódunk" valakiben, megtanuljuk, hogy az emberek nem a tulajdonaink, és nem feltétlenül úgy gondolkodnak vagy cselekednek, ahogy mi várjuk tőlük.

Mikor "elhagynak" minket, pedig szerintünk rózsás volt az a kapcsolat, rá kell jönnünk, hogy az emberi kapcsolatok úgy, ahogy mi megéljük, csak bennünk léteznek - a másik ember pedig az ő világában él.

Mikor a gyermekről kiderül, egész más lett, mint amilyennek nevelni akartuk, rálátunk saját eszköztelenségünkre.

Mikor elveszítünk egy állást, egy házat, egy embert, kiderül, hogy semmi sem igazán a mienk, legfeljebb egy időre. Aztán látjuk, hogy nem uraljuk úgy a testünket, ahogy addig, és még sorolhatnám a példákat.

És megtörténhet (sokakkal megtörténik), hogy mindettől úgy megsértődünk, hogy egyre dühösebbé és dacosabbá válunk, és már akkor is szenvedni fogunk, mikor épp nincs rá újabb okunk. De ha hagyjuk, ha engedjük, szelídebbé válunk, és ezen keresztül megerősödünk. De persze csak akkor, ha hagyjuk.

3 megjegyzés:

  1. Tetszik a poszt. Ellenben szeretném megosztani az egyik mondat szubjektív olvasatát. Azt írod:

    "Az egészséges ember, amennyiben valamilyen szempontból helytelen cselekedetre készül, előre elkezd szorongani"

    Az e mondatban szereplő "helytelen cselekedet" kifejezéssel primer jelentésében nem tudok mit kezdeni: pszichológiailag számomra ez értelmezhetetlen. A helyesség-helytelenség mindig valamilyen rendszeren belül érvényes, nem pedig eleve adott, objektív, metafizikai kategória. (Vagy ha annak hisszük, akkor ez is egy hiedelemrendszer része.) Ebben a formájában tehát ez a mondat némileg poros hittankönyvek erkölcstani részét idézi számomra. Ezt kiküszöbölendő, mindenképpen át kellett alakítanom a magam számára, valahogy így:

    Az egészséges ember, amennyiben a saját aktuális értékrendje szerint valamilyen szempontból helytelen cselekedetre készül, előre elkezd szorongani.

    Ezt így már tudom értelmezni, mert az, hogy valakinek van értékrendje, amely értékrenden belül adott cselekedet lehet helyes vagy helytelen, ez pszichológiai, nem pedig implicit erkölcsteológiai állítás.

    VálaszTörlés
  2. Igen, a "valamilyen szempontból"-ban ez is benne van. Hosszadalmas lett volna korrektül körbejárni, milyen esetben szorongunk, milyen esetben nem, ezért ebbe most nem mentem bele.

    VálaszTörlés
  3. nekem is nagyon tetszik a poszt csak kellne az aljára egy facebook megosztó mint a lelkisegítségnyújtásnál, hogy minél több emberrel megoszthassam

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában