Napi négy ölelés...

Egyszer egy kísérletben szerették volna megvizsgálni a kutatók, hogyan hat a zsíros, koleszterindús táplálék az egerek egészségi állapotára. A vártnak megfelelően, azoknál az egereknél, akik zsíros ételt kaptak, érelmeszesedést tapasztaltak. Azonban egy meglepő dolgot is találtak: a koleszterindús étellel táplált egerek egy csoportja mentesült a káros következmények alól, nekik jelentősen jobb volt az egészségi állapotuk (az érelmeszesedést is beleértve), mint a többi egészségtelenül etetett egérnek. Végül rájöttek, ez az a csoport volt, amelyet az orvostanhallgatók gondoztak. Ők rendszeresen simogatták az egérkéket, amire érthető módon a többi kutatónak nem volt ideje. Így került birtokukba szándékukon kívül egy igen értékes információ arról, hogy az érintés, simogatás mekkora hatással van az egészség megőrzésére.


Bagdy Emőke összegyűjtötte, mi az az öt tényező, ami segít a lelki állóképesség, a „pszichofitness” kialakításában. A nevetés, mozgás, önzetlen segítés és lazítás mellett az érintés az az eleme az életünknek, ami a jó hangulat és jó egészség fenntartásáért felelős. Két kedves kísérletet hoz példának. Az egyikben telefonfülkében ott hagynak egy teli pénztárcát. Miután valaki betévedt, és persze eltette a bukszát, a „beépített személy” az egyik kísérleti elrendezésben egyszerűen csak odament hozzá, és megkérdezte, nem találta-e meg az elvesztett pénztárcáját. A másik helyzetben ugyanazt kérdezte, ám közben megérintette a másik ember karját. Azok az emberek, akikhez hozzáértek, sokkal többen adták vissza a pénztárcát. Ezt persze többféleképp magyarázhatjuk, az érintéstől talán jobb hangulatba kerültek, ez növelte segítő hajlandóságukat, vagy személyesebbé vált az idegennel való kapcsolat, emiatt nehezebb lett volna hazudni neki. Mindenesetre valamiféle pozitív kapcsolódás történt. Ugyanezt mutatja a másik kísérlet, melyet Bagdy az érintés erejének példájául hoz. Könyvtárból kilépő embereket kérdeztek, mennyire voltak elégedettek a könyvtári szolgáltatással. Sokkal elégedettebbek voltak, akiket az előzőleg erre betanított könyvtáros egy pillanatra megérintett, miközben átadta a könyvet. Persze magára az érintésre nem emlékeztek a személyek, ami azt mutatja, tudtunkon kívül is hat kapcsolatainkban az érintés.

Ennek a kommunikációs formának már születéstől fogva felbecsülhetetlen jelentősége van, erről korábban már írtam. De nemcsak a babának, kisgyermeknek van igénye különösen sok ölelésre, hanem az idős, beteg embernek is. Mindig előtérbe kerül az ölelés jelentősége, ha az ember valamiért elesettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát. Ám sajnos háttérbe szorul a mi kultúránkban az érintés jelentősége, pedig az egészséges, ereje teljében lévő embernek is szüksége van rá. Virginia Satir családterapeuta szerint naponta négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, tizenkettő a fejlődéshez.

Felnőtt korban már igen nagy különbségek mutatkoznak abban, ki hogyan fogadja mások érintését. Van, akit kifejezetten irritál, ha olyasvalaki ér hozzá, aki nem közeli barát vagy családtag. Mások szívesen és könnyen érnek idegenhez is. Ezt bizonyára a megszokás és a szocializáció is alakítja, emellett az énhatároknak is szerepe lehet benne. Aki fél, hogy akaratán kívül „felolvad” a másikban, elveszítve önmagát, úgy érezheti, vigyáznia kell minden túl közvetlen, nehezen kontrollálható kapcsolódással. Ugyanakkor nem törvényszerű, hogy az érintés párhuzamot mutasson a másokhoz való kapcsolódás egyéb formáival: van, aki nem sokat oszt meg belső világából, tehát ilyen értelemben elutasítja az intimitást, mégis könnyen és sokat ér a másikhoz, és fogadja az érintést. Az ellenkezőjére is van példa, arra, hogy valaki könnyen barátkozik, hamar bizalmába fogad másokat, mégis fázik a puszi, ölelés gondolatától. Nagyok az egyéni különbségek, és természetesen mindegyik változat lehet normális, ám tény, hogy az érintés elfogadása gazdagabbá teheti az életet, és egészségesebbé az embert – testi, lelki szempontból egyaránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában