Társat lehet-e keresni?

Vannak dolgok, amik kereshetők, keresés eredményeképp találhatók, megszerethetők, szükség esetén lecserélhetők. Ilyen a lakás, a munka, a konyhai robotgép. Az ember átgondolja igényeit, milyen kritériumokhoz ragaszkodik, mi az, ami szükség esetén félretehető szempont, mérlegeli a lehetőségeit, és igyekszik találni egy ár-érték arányban optimális megoldást.

Török Gábor például a pártok vonatkozásában valami hasonlóra hívta fel a figyelmet a választások előtt: ne úgy keressünk pártot, mint szerelmet, aminek tökéletesnek kell lennie, az identitásunkat kifejeznie; válasszuk ki a kínálatból a relatíve legmegfelelőbbet. Egyetértek.

De vajon szerelmet hogyan lehet „keresni”? Lehet-e egyáltalán?
Feliratkozni egy társkereső oldalra tudatos döntés. Ha ezt nem is teszi az ember, csak egyszerűen szeretne párkapcsolatot, különösebb elhatározás nélkül, automatikusan elindul a keresés folyamata. Először akár tudattalanul kezdi mérlegelni a környezetében, hogy ez vagy az a személy, akivel eddig munkahelyi, útitársi, ivócimborai vagy golfpartneri kapcsolatban állt, vajon társnak megfelelne-e.

Laikus megfigyelés (tudományos kutatást nem ismerek a témában), hogy könnyebb társat találni, ha az ember nem keres, és hogy sokkal több lehetőség kínálkozik, ha az embernek már van partnere. Nem rég egy meleg ismerősöm fejtette ki, azt, hogy középiskolásként az ellenkező nem körében különösen nagy népszerűségnek örvendett, részben szexuális orientációjának tulajdonítja: annak, hogy érezhető volt rajta, „nem akar semmit”.

Mazochisták vagyunk, hogy a reménytelenre hajtunk? Nem hiszem. Felmerül az evolúciós magyarázat, mi szerint mindenki a reprodukciós, szaporodási szempontból legjobbat keresi. Aki egy találkozásban túlzottan lelkesnek mutatkozik, ezzel azt üzeni, „nekem jobban megéri az üzlet, azaz kevesebbet érek, mint te”. (Hogy mit jelent reprodukciós szempontból kevesebbet érni, abba most nem mennék bele.)

Megfogalmazhatjuk hétköznapi szavakkal is. A látványosan kereső, környezetét monitorozó ember olyasfajta érzést kelt, mint a sivatagban szomjazó vándor, aki víz után kutat. Hiánya van, mínuszban van, amit ki akar elégíteni. A nem direkten kereső, felszabadultan nyitott férfiban vagy nőben éppen a rendbenlévősége vonzó, kisugárzása azt ígéri, van miből adnia, a hiányai helyett a tartalékai tűnnek szembe.

És inkább szeretnénk ajándékként örömet okozni, mint eszközként szükségletet kielégíteni.

Persze, nem kell, hogy így legyen, van, aki keresés közben is képes megcsillantani, amit adni tud, és a másik félben meglátni azt. De ehhez finom antennák szükségesek.

Visszatérve az ellenpéldákra, mint a munka: talán nem is annyira működik az sem másképp. Egy karriertanácsadással foglalkozó szerző tollából olvastam, paradox módon annál nagyobb eséllyel pályázunk egy állásra, minél kevésbé van szükségünk rá. A munkaadó is megérzi a rászorultság szagát.

Milyen biztatással is zárhatnám pesszimista soraim? Igaz, ami igaz, nem egyszerű az élet, legyen szó munkáról vagy szerelemről… Ki ígérte az ellenkezőjét?!

5 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, a társkeresésben a legnagyobb baklövést akkor követném el, ha azonnal hosszú távlatokban akarnék gondolkodni. Meg kell elégedni azzal, hogy ma legyen jó, és mivel jó, talán holnap se ártana.
    Aki ma se jó, az meg mitől lenne később az?
    Ha a jövőbe akarnék látni, akkor a képzelt idill helyett megjelenhetne akár a szottyadt has, az orrból kilógó szőr, a rigolyák, az összekötő kölcsönös unalom. Ezt meg baromira lehet ám kívánni... Nem is csoda, hogy a hosszú távra keresők rendre hoppon tartják magukat.

    VálaszTörlés
  2. Az utolsó mondat nem tudom, megállja-e a helyét... ismerek ilyen példát is és olyat is.
    De abban egyet értek, hogy lehet plusz teher a hosszútávra keresés.

    VálaszTörlés
  3. A magam részéről úgy gondolom, hogy a rövid vagy hosszú távra tervezés nem egymást kizáró szempontok. Pontosabban egyazon időpillanatban kizárják egymást, de lehetséges -- a játékelmélet nyelvén szólva -- kevert stratégiát alkalmazva mindkettőt használni, váltogatva a nézőpontokat. (A váltogatás ritmusát nyilván sok személyes tényező befolyásolja.)

    Amúgy a saját, tizedik éve tartó párkapcsolatom mindkét részről tudatos keresés eredménye volt.

    VálaszTörlés
  4. Tudom, éppenséggel rátok gondoltam, a "Persze, nem kell, hogy így legyen..." bekezdés írásakor. :)

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok! Most járok először ezen az oldalon és nagyon elgondolkodtató írás. :) A legfontosabb megemlíteni talán azt, hogy míg az anyagi javakkal kapcsolatban mi döntünk, részben a munkahellyel kapcsolatban is, a párkapcsolat mégis egy sokkal mélyebb, komplexebb dolog. Hiszen ez a jelenség 2 ember kölcsönös érzésein (mai szóval kémiáján) alapul. Több fórumot is olvastam, mielőtt olvastam a fent írt olvasmányt és természetesen az életből is bizonyos mennyiségű tapasztalatot sikerült összegyűjtenem. Többen írtak arról, hogy anyagi javak, biztonság, értékrend, társadalmi elvárások stb. Nem sokan írták a SZERELMET, vélhetően azért, mert hosszútávon ez átalakul szeretetté. De azt gondolom, hogy amikor 2 ember találkozik egymással, mindketten érezni fogják, hogy valami jelen van. Azzal Én is egyetértek, hogy hosszútávra tervezni nem szerencsés, megjegyzem, ez sokszor állásinterjúkon is elhangzik és pszichológiai szempontból a sikeres felvétel múlhat a válaszon. A felgyorsult világ lehet az oka, hogy az ember elfelejtik megélni a pillanatot (Á, most nem érek rá, nincs időm). Azt gondolom, életünk problémáinak nagy részét az okozhatja, hogy sokunk a múlton mereng, a jövőtől fél, a jelent pedig nem éli meg. Azt gondolom, ezt kellene először helyretenni. A pillanatot élvezni/érezni, a MOST-ot. A szerelemben, a párkapcsolatban, a munkában, mindenben. A szerelem (több forrás szerint) attól olyan csodálatos érzés, hogy az emberiség a mai napig nem tudja megfejteni. Mikor jön, miért, hogyan, melyik 2 fél között, miért aközött a 2 fél között, meddig tart, lehet-e egy ember több valakibe szerelmes egyszerre és még hosszan írhatnánk. De talán pont azért, mert ennyire csodálatos, ennyire titokzatos, ennyire egyedülálló, MINDEN EMBER VÁGYIK RÁ! Egészségi, Anyagi, Boldogsági, Származási stb. tényezőktől függetlenül.

    Köszönöm, hogy meghallgattatok. Nagyon szép napot kívánok Nektek. :)

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában