Kortalan szerelem

Hogy kinek mi számít nagy korkülönbségnek, egyénenként változó. Van, aki már hat-nyolc évet is annak tart, míg másnál a generációnyi különbségnél kezdődik a jelentős korkülönbség. Persze attól függ, kinek a szempontjából nézzük: a páréból, a rokonság vagy a társadalom nézőpontjából. Esetleg a gyerekekéből, akik a kapcsolatból születnek.

Cry for help

Így nevezzük az utolsó segélykiáltást, amivel az öngyilkosságra készülő a világ –annak egyik képviselője- tudtára adja, hogy valami baj van, olyan, amivel nem képes megbirkózni, segítségre van szüksége, mert nem megy tovább.

A közmondásra alapozva, mi szerint amelyik kutya ugat, nem harap, sokan azt hiszik tévesen, aki beszél az öngyilkosságról, biztosan nem teszi meg. Ennek ellenkezője igaz: tíz emberből, aki öngyilkosságot kísérel meg nyolc egyszer vagy többször beszámol terveiről, és megpróbálkozik a segítségkéréssel. Általában először a szűk családi-baráti körben, azonban ebben a közegben a túlzott felelősség olykor bénítólag hat a közvetlen környezetre: megrémülnek, vagy éppen bagatellizálják a veszélyt. Mindkét reakció ártalmas, mert azt üzeni a bajban lévőnek, hogy nincs olyan talpraesett, észnél lévő ember, akire támaszkodhatna. Aki nem adja fel, ez után ad még egy esélyt egy idegennek, vagy éppen egy lelkisegély szolgálatnak. Mivel a bevonódás veszélye kisebb, olykor egy idegen könnyebben segít, még ha sosem készült ilyen helyzetre.

Tegyünk a kedvünkre!

Amikor a boldogságra gondolunk, csupa nagyszabású dolog jut eszünkbe, mint a jó munkahely, a tartalmas emberi kapcsolatok, az Istenhit. Igen ám, de az apróságokról sem szabad elfeledkezni! A pillanatnyi hangulatot sokkal inkább meghatározzák olyan kicsiségek, mint hogy szép almát kapunk a piacon, megdicsérik a frizuránk, a kedvenc dalunkat játssza a rádió. Hajlamosak vagyunk alábecsülni a hasonló események jelentőségét, holott még a viharosabb időszakokból való kilábalásban is segítenek. Vajon az Olvasó is megélt-e olyasmit, például mikor egy szakítás miatt szenvedett és gyötrődött, hogy valami apró kis öröm következtében egyszer csak úgy érezte, mégis élhető, szép a világ? Például mélabúsan lépett ki a kertkapun, és megcsapta az orrát az eső áztatta föld illata.

Karácsonyt túlélve

Az első Advent vasárnap után született a legutóbbi bejegyzés, most pedig ismét ünnepről írok. De mi jelentősége van egyáltalán az ünnepeknek egy lélektani blogban? Nos, akármennyire azt akarjuk hinni, hogy külön álló individuumok vagyunk, így vagy úgy, de hat ránk az a közeg, kultúra, amiben élünk, azt gyanítom, sokkal erősebben, mint számolunk vele. Miközben úgy képzeljük magunkat, mint egy bolygót a Világegyetemben, inkább hasonlítunk egy szálra a ruhaszövetben. 

Karácsonnyal kapcsolatban nem véletlenül terjedt el széles körben az a téves hiedelem, hogy ekkor történik a legtöbb öngyilkosság. A statisztikai adatok ezt nem támasztják alá, de az, hogy erről a legtöbb ember meg van győződve, mégis mond valamit.

Melegként, párban

Tegnap Szűcs Balázs Légy az otthonom című könyvének bemutatóján került szóba a téma, vajon mennyire és miben különböznek a meleg párkapcsolatok a heterókétól.

Innen ihletet kapva jutottam el arra, hogy nagy szükség lenne összeszedni a fő különbségeket, nehézségeket, elsősorban a heteroszexuális olvasók számára.

Miért fontos erről tudnia egy heteroszexuális olvasónak? Nos, valahányszor előkerül a melegség, a melegjogok kérdése, látszik, hogy kevés az ismeret és nagy az információhiány arról, milyen speciális kihívásokkal küszködnek a melegek. Nézzük most meg ezt a kérdést más nézőpontból, az érzelmek, a hétköznapi élet oldaláról.

Foglalkozz velem!

Vannak olyan emberek, akik bárhol megjelennek, előbb-utóbb feszültséget keltenek maguk körül, konfliktusokat generálnak. Körülöttük gyakran izzik a levegő: sértődés, csalódás, nagy egymásra találás…
A környezet kétségbeesve nézi: miért van minderre szükség? Miért jó valakinek, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatok helyett viharok közepette él?
Igen találó az angol „drama queen” kifejezés, nem ismerek hasonlót a magyarban. Azokat az embereket jelöli, akiknél valahogy semmi sem megy simán, mindig találnak valamit, ami „nagy érzelmekre” ad okot.

Az ember hajlamos erkölcsileg minősíteni az ilyen személyeket, azt mondani, feltűnési viszketegségben szenvednek, azt akarják, hogy körülöttük forogjon a világ. Holott az esetek egy részében nincs másról szó, mint egy teljesen elfogadható, ártatlan emberi igény szerencsétlen kifejeződéséről.

A jó hallgatás

Megmaradt bennem, amit egyszer elcsíptem valami rádióinterjúból: A legjobb beszélgetőpartner, aki jól tud hallgatni. Már Jakab levelében is szerepel (1,19) "Minden ember legyen gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra..."

Mit jelent "jól" hallgatni, és mik azok a hibák, amiket leggyakrabban elkövetünk, mikor "rosszul" hallgatunk? Hangsúlyozom az idézőjeleket: különbözők vagyunk, más-más igényekkel, nem állítom, hogy amit írni fogok, minden helyzetre igaz.

Bagdy Emőke említette egy interjúban, rosszul jár, aki tanácsot ad. Mert ha a tanács nem válik be, ránk fognak haragudni, ha meg igen, akkor is, hogy okosabbak voltunk.

Társat lehet-e keresni?

Vannak dolgok, amik kereshetők, keresés eredményeképp találhatók, megszerethetők, szükség esetén lecserélhetők. Ilyen a lakás, a munka, a konyhai robotgép. Az ember átgondolja igényeit, milyen kritériumokhoz ragaszkodik, mi az, ami szükség esetén félretehető szempont, mérlegeli a lehetőségeit, és igyekszik találni egy ár-érték arányban optimális megoldást.

Török Gábor például a pártok vonatkozásában valami hasonlóra hívta fel a figyelmet a választások előtt: ne úgy keressünk pártot, mint szerelmet, aminek tökéletesnek kell lennie, az identitásunkat kifejeznie; válasszuk ki a kínálatból a relatíve legmegfelelőbbet. Egyetértek.

De vajon szerelmet hogyan lehet „keresni”? Lehet-e egyáltalán?

Felszabadult szexualitás?

Általános vélekedés szerint az ún. szexuális forradalom óta szex terén roppant nyitottak vagyunk. Annyira, hogy már-már túlzás -teszik hozzá sokan-. Igen? Akkor tessék nekem hétköznapi, használható szavakat írni (lehet commentben) nemi szervekre, szexuális tevékenységekre! A szexhez kapcsolódó egyetlen semleges szó maga a szex. A különféle szexuális aktivitásokról és nemi szervekről kisbaba-nyelven, orvosi nyelven és trágár kifejezésekkel tudunk beszélni. És (talán az orvosi szavak kivételével) egyik használata sem megengedett hétköznapi színtereken.

Egy reggeli magazinműsorban láttam, hogy a műsorvezető zavartan szabadkozott, amiért élő adásban sajnos nem fütyülhetik ki az előbb elhangzott punci szót.

Felszabadultak vagyunk?