Melegként, párban

Tegnap Szűcs Balázs Légy az otthonom című könyvének bemutatóján került szóba a téma, vajon mennyire és miben különböznek a meleg párkapcsolatok a heterókétól.

Innen ihletet kapva jutottam el arra, hogy nagy szükség lenne összeszedni a fő különbségeket, nehézségeket, elsősorban a heteroszexuális olvasók számára.
Miért fontos erről tudnia egy heteroszexuális olvasónak? Nos, valahányszor előkerül a melegség, a melegjogok kérdése, látszik, hogy kevés az ismeret és nagy az információhiány arról, milyen speciális kihívásokkal küszködnek a melegek. Nézzük most meg ezt a kérdést más nézőpontból, az érzelmek, a hétköznapi élet oldaláról.


Párkapcsolatban élni örömteli és nehéz egyszerre, legyen a pár azonos vagy különböző nemű. Amikor a meleg párkapcsolatok sajátosságairól lesz szó, mindig találunk valamiféle heteró-párhuzamot. A párkapcsolat az párkapcsolat, a maga törvényszerűségeivel. Azonban vannak olyan (társadalmi, pszichológiai) különbségek, amiktől bizonyos kérdések hangsúlyosabban jelennek meg egy meleg/leszbikus párkapcsolatban.

Kezdjük a párkapcsolat elfogadottságával. Ha egy fiú beleszeret egy lányba, a lány a fiúba, és közös életet kezdenek, azt rendszerint ünnepli környezetük. Nem mindig történik így, különböző okokból keserűség vegyülhet ebbe az örömbe (személyes ellenszenv, családi viszályok, stb). Azonban ha a partner azonos nemű, akkor kikerülhetetlenül felmerül a kérdés, egyáltalán kivel osztható meg a számukra örömteli esemény. Speciális nehézség, ha a családok még nincsenek tisztában az érintettek szexuális orientációjával, így, ha a partnert be szeretné mutatni, az egyben coming outot (önmaga felvállalását melegként) is jelent. Vajon érdemes-e összekötni a kettőt? Ha el is fogadja/fogadta a család gyermekük meleg/leszbikus voltát, vajon nem billenti-e meg a látszólagos egyensúlyt, hogy ezúttal egy hús-vér férfi/nő jeleníti meg azt, amiről eddig csak részlegesen vettek tudomást? Más szavakkal: újabb sokk lehet egy anyának a fiát egy másik fiúval együtt látni (esetleg kézen fogva, egymást megcsókolva), még ha elméletben tudomásul is vette, hogy meleg.

Sajátos formája az el nem fogadásnak, mikor ellenszenv és indulat helyett bagatellizálással, a párkapcsolat komolyan nem vételével találkozik a pár. Egy férfi és nő szerelmét nem szokták megkérdőjelezni, azonban hallottam már olyat, hogy egy leszbikus lány édesanyja „különleges barátságként” aposztrofálta lánya párkapcsolatát.

És mit mondjunk a kollégáknak, főnöknek? Persze, expliciten nem szokás bejelenteni a párkapcsolatot a munkahelyen. Azonban ezer olyan helyzet adódik, ahol előkerül a pár személye. Ha a kávészünetben szóba kerül, kinek hogy telt a hétvégéje, az azonos nemű párral együtt élő ember számára külön döntés, hogy többes számban beszéljen, vagy azt állítsa, ő egyedül kirándult, libegőzött, fogyasztotta el vacsoráját, majd ült be egy mozifilmre. Vagy „mi” töltöttük el együtt a hétvégét a "párommal", akinek, ha nem szeretném tudtukra adni, hogy meleg vagyok, ki kell találni valamilyen fantázianevet arra az esetre, ha rá találnának kérdezni. Nem beszélve arról a lehetőségről, ha felmerül, hogy a céges karácsonyra hozza el, mutassa be a kollektívának, hiszen már Józsi, Pisti és Feri barátnőjét is ismeri mindenki.

Csak címszavakban említem, hogy az eddig feszegetett probléma felmerül egy lakásbérlésnél, egy kórházi látogatásnál (vajon hogyan veszik a nővérek, ha Csaba jött a párját meglátogatni, Imrét?), egy közösségi oldalra kikerülő képek kiválogatásánál, stb. Nehéz megoldani, hogy ezek a nehézségek semmilyen módon ne hassanak ki a párra magára, és ne okozzanak feszültséget a kapcsolatban. Egy heteroszexuális párnál mindig megerősítés lehet egy csók vagy kézszorítás, akár az utcán, ha épp akkor van rá szükség. És megerősítés a sok kedves mosoly, a „de szép pár” a környezet részéről. Mindebből a melegek sokkal kevesebbet kapnak, ha egyáltalán…

Hagyjuk el a környezetet, és haladjunk befelé, a párkapcsolat belsejébe. Adódik egy alapvető különbség: meleg párnak, legalábbis a klasszikus módon, nem lehet gyermeke. Ez a probléma sok heteroszexuális párt is sújt. A két helyzetet nehéz összehasonlítani, hiszen egyik és másik gyermektelenség mögött más okok állnak, más pillanatban derül ki (a heteroszexuálisok általában nincsenek előre tisztában ezzel a nehézséggel, később derül ki, hogy hiába próbálkoznak, nem jön a gyerek). Nehéz eldönteni –nem is kell-, kinek nehezebb. Mondhatjuk, hogy a heteró párnak van ideje összekovácsolódni, mire kiderül a baj, azt is mondhatjuk, hogy a meleg pár jobban tud készülni erre a kérdésre. Mindenesetre, ha egy meleg vagy egy meddő heteroszexuális pár elhatározza, hogy szeretnének valamilyen úton gyermeket, akkor mindkettőjük előtt hosszú és nehéz út áll. Ráadásul a melegek gyermekvállalásának sem a jogi környezet, sem a társadalmi megítélés nem kedvez. Vannak olyan meleg párok, akik azért nem szeretnének Magyarországon gyermeket örökbe fogadni, mert még ha sikerülne is, annyi előítélet és értetlenség venné körül a családot, aminek sem magukat, sem a gyermeket nem szeretnék kitenni.

És vajon maguk a melegek, akik ugyanabban a közegben nőttek fel, ahol a család anyát, apát és gyerekeket jelent együttvéve, tudják-e teljes értékűnek tekinteni kapcsolatukat gyermek nélkül, tudnak-e családként gondolni magukra? (Ismét jelzem, a probléma a meddő pároknál is felvetődik. Egyik „speciális” probléma sem alkot külön szigetet, mindegyiknek van heteroszexuális megfelelője. Csupán a hangsúlyok és a gyakoriság más.)

Még beljebb haladva a társadalomtól indulva a páron át az egyénig a következő kérdéshez jutunk. Minden párkapcsolat alapja a kiforrott identitás. Ezt sokan nem veszik figyelembe a hétköznapi életben, azonban számos pszichológus felhívja a figyelmet arra a sorrendiségre, hogy először magunkkal kell tisztában lennünk ahhoz, hogy egy másik félhez kapcsolódni tudjunk. Azonos neműeknél az identitás kérdését a meleg/leszbikus identitás kimunkálása bonyolítja, terheli. Mit jelent ez? Annak felismerését, elfogadását, hogy meleg vagyok, és ezzel együtt teljes értékű. Ez komoly munka annak a fiatalnak, aki „heteronormális” világban nőtt fel, azaz olyan világban, mely a heteroszexualitást tekinti alapvetőnek, a homoszexuálist ehhez képest definiálja valahogy (különcségnek, devianciának, divathóbortnak, betegségnek, stb.). Így az érett identitás több időt igényelhet egy meleg embertől, és későbbre tolhatja az első komoly párkapcsolat idejét. Itt azonban ördögi körben találjuk magunkat, mert egy harminc éves egyedülálló, párkapcsolatot még sosem tapasztalt ember aggodalmait szingli állapota könnyen megerősítheti értékességét illetően.

Minden pár számára feladat kialakítani, hogy az általuk hozott mintákból, hagyományból mi az, amit szeretnének megőrizni, megváltoztatni vagy elvetni. Ha elvetik, mivel helyettesítik? Ennek kimunkálása minden komoly párkapcsolatnak lényeges része. Egy meleg kapcsolatban annyiból változik ez a feladat, hogy kérdés, a férfi-női minta, a szülők házassága mennyiben nyújt követhető példát a meleg pár számára? Valószínűleg nagyobb részben, mint gondolnánk, mindenesetre a kérdés adja magát, az esetlegesen felmerülő érzés, hogy valami egészen újat kell kialakítani a semmiből, érthető.

Talán ezen a ponton a legnagyobb a hasonlóság a heteroszexuális kapcsolatokkal, hiszen napjainkban jelentősen változnak a nemi szerepek, minden pár számára kérdés, mi az, ami idejét múlt, és mi az, ami megőrzendő anyáink, apáink életéből.

Azonban a meleg kapcsolatban az új mintát két férfire vagy két nőre kell szabni. Hogy ez nehezebb-e, nem tudom. Mindenesetre legyen heteroszexuális vagy meleg az ember, a párkapcsolat sokszor inkább izgalmas kirándulásra hasonlít a dzsungelben, mint nyugodt napozásra a pálmafák alatt.

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában

Népszerű bejegyzések