Vénasszonyok nyara

Nyár- ősz, ragyogás-alkonyat, virulás-hervadás, szangvinikus-melankolikus. Vajon a fenti párokból melyik szavakat kötnénk a fiatal korhoz, melyikeket az időshöz? Nem végeztem erre nézve kutatást, de gyanítom, az idős korhoz tartozna az alkonyat, a hervadás, az ősz és a melankólia. Ez valamiféle kollektív tudás, hogy ezek összekapcsolódnak, nem egyéni döntés kérdése. De vajon miért éppen így, miért nem a nyár, a ragyogás, a virulás, a szangvinikusság? Tulajdonképpen lehetne úgy is, nem? Most egyszerűsítsünk, és nevezzük fiatal kornak az élet első felét, idősnek a másodikat. Úgy is nézhetnénk, hogy csekély tudással (ma már tudjuk: nem nullával) világra jövünk, tapasztalunk, szívjuk magunkba a tudást, kicsit csetlünk-botlunk, mert még nem ismerjük a világ minden törvényszerűségét, keresünk, próbálgatunk. Aztán valamikorra összeszedjünk a komfortos mértékű magabiztosságot, és elkezdünk egyre inkább alkotni, létrehozni, kifelé sugározni. Tehát annál inkább nyár vagyunk, minél jobban idősödünk, annál melegebb és erősebb a sugarunk, annál állandóbb a fényünk.


Sajnos úgy látszik, mégsem ilyen az öregség megítélése (sem kívülről, sem az időseknek magukról). Legalábbis nem ez jellemző. Példát sokan találnak környezetükben egy-egy sugárzó, derűs idős emberre, aki „kis Mennyországot” teremt maga köré, bármerre jár. Alapvetően mégis a hervadás időszakának tekinti ez a kultúra az idős kort. Vajon ennyire biológiai a szemléletünk, és a termékenység értéke magyarázza a fiatalság kultuszát? Azt feltételezem, több árnyalata van a válasznak.

Természetesen adódnak társadalmi magyarázatok: a munkaerőpiacon idősnek lenni valóban hátrány, ez közhely, ezen már senki sem csodálkozik. Vagy mégis? Nem csodálkozunk, ahogy azon sem, hogy az alkonyathoz kötjük az időskort, pedig roppant nehéz észérvekkel alátámasztani. A legtöbb szakmában erény a tapasztalat. És ahol gyakoriak az újítások? Sokszor mondjuk, a fiatalok jobban fel tudják venni a lépést, az idősebbek nem képesek megtanulni ezeket. Ezt is magától értetődőként említjük, anélkül, hogy belegondolnánk értelmébe. Valószínűleg nagyon korlátozott azoknak a képességeknek a köre, amik csak fiatalon elsajátíthatók (vagy fiatalon sokkal könnyebben). Legalábbis, ha a fiatalt egy egészséges középkorú emberrel állítjuk szembe. Vajon nem arról van-e szó, hogy utólagosan racionálizálunk egy jelenséget?

Engedjük el a fantáziánkat, és gondoljunk bele, mit várunk egy idős embertől. Előhívva ennek az archetípusát, talán olyan szavak jutnak eszünkbe: bölcs, nyugodt, békét sugárzó, beérkezett. És milyen kellemetlen érzést tud kelteni egy házsártos, megkeseredett, rosszindulatú idős ember! Azt gondolom, azért haragszunk rájuk így, mert a reményt veszik el, annak a reményét, hogy noha a ma rohanás és harc, de ha lelkiismeretesen átküzdjük magunkat ezen, a béke szigete vár ránk. De mivel képtelenség neheztelni mindenkire, aki nem a béke szigete, inkább valami köztes felmentő ítélet születik, ami magát a korszakot kezeli csökkentértékűként, eleve szomorkásként. Csak zárójelesen jegyzem meg, hasonlóan irreális kép él a gyermekkorról is, mint gondtalan, boldog időszakról. Sokan megszállottan igyekeznek elfelejteni annak a kornak húsbavágó fájdalmait, embert próbáló kihívásait.

A megérkezés kulcsa talán ennek a fogalomnak átírásában rejlik. Nincs megérkezés abban az értelemben, ahogy a képzeletbeli Bölcs ül a hegy tetején távol a világ zajától. A megérkezés a tökéletlenség elfogadása. Annak az elfogadása, hogy határidő szorít, haragszom a szomszédomra, pénz szűke nyomaszt, szúr az oldalam, és mégsem várok valami többet, jobbat, kerekebbet. Aki megtanul erre újra és újra rábólintani, annak az időskora is nyár lesz.
A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában

Népszerű bejegyzések