Halál

Egy ideig nem értettem, miről szólnak azok a problémák, amikkel segítőként sokszor találkoztam: teljesen alaptalan egészségügyi félelemmel hozakodtak elő kliensek, például avval, hogy a próbafülkében elkaphatták-e a HIV vírust, mikor a címke felkaristolta a hátukat. Ezek az emberek nem tűntek ostobának, mégsem hatott a századszori felvilágosítás sem. Akkor vált érthetővé számomra szorongásuk, mikor felmerült, hogy emögött halálfélelem áll. Történhet-e velem bármi, ami veszélybe sodor, halálos veszélybe, lesz-e ami, aki megvéd? Így mindjárt másképp hangzik a feltevés.


Vajon mitől fél, aki a haláltól fél?

Erre gyakran azt mondják: az ismeretlentől. Én ezt hiányos válasznak találom, mert az ismeretlen olykor inkább vonzza az embert. Felmerült bennem, hogy a kiszolgáltatottságtól, a kontroll elvesztésétől. Ugyanakkor a drogok ugyancsak kontrollvesztést és ismeretlen világot ígérnek, mégis érdeklődést keltenek inkább. Talán abban rejlik a különbség, hogy a halálból nincs visszaút, és csupán annyi tudható róla, hogy ellentmond alaphiedelmeinknek, amikkel mindennap élünk. Többé-kevésbé azonosítjuk magunkat a testünkkel: ha betegek vagyunk, nem a testünk beteg, hanem mi. Ha jól érezzük magunkat, nehéz lenne szétválasztani, a testünk vagy mi vagyunk-e jól.

A halálban egy föld alatti dobozban hagyjuk, ami biztos és kézzelfogható a létünkből.

Vajon mivel biztatható az ember, aki életét arra az esélytelen küzdelemre áldozza, hogy elkerülje a halált? Bizonyára hatástalan a "Nem kell félni, nem fog fájni." típusú nyugtatás.

Érdemes tisztázni a munkaköri leírásokat, és azt, hogy az övében ez nincs benne. (V.ö.: "nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett." ApCsel)

Számos pszichopatológia származik a munkaköri leírások be nem tartásából. Mikor olyan problémát akarunk kínkeservvel megoldani, ami nem tartozik kompetenciakörünkbe. A rendszerszemléletű Hellinger fektette le az alapelvet, mi szerint az előtte érkezőkön senki sem segíthet, magyarán senki sem felelős szülei életéért. Ez tipikus példa a feladatok félreértésére. De hasonló félreértés, ha valaki saját születéséről vagy haláláról kívánna rendelkezni. Nem lehet: ez a helyzet.
A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában

Népszerű bejegyzések