Záródó ajtók és nyíló ablakok

A kapunyitási és kapuzárási pánikról

A 2013-as Pszinapszison tartott előadás témája a rég óta ismert életközépi válság, és az új keletű kapunyitási pánik volt. Utóbbi arra az élethelyzetre utal, mikor a 20-as, esetenként 30-as éveiben járó fiatal megtorpan, nem köteleződik el, nem indul el azon az úton, ami már a felnőtt életet jelentené. Vonatkozhat ez párkapcsolati elköteleződésre, szakmaira, szülőkről való leválásra.

Ha megvizsgáljuk, mi foglalkoztatja a kétféle krízisben lévő személyt, nagyon hasonló kérdéseket találunk. Míg a kapunyitási pánikkal küzdő fiatal azt kérdezi: „ki vagyok én?”, az életközépi válság alapkérdése: „valóban ez vagyok?”. Azaz: jó helyen vagyok, megfelelő szerepekben? Mindkettő identitásválság tehát.

Kapunyitási krízis - a fiatal felnőtteket érinti

Gyakran találkozunk olyan fiatalokkal, akik valahogy nem merik elkezdeni életüket. Toporognak, belekezdenek egy képzésbe, félbehagyják, másba fognak, egy ideig dolgoznak, aztán megint valami újat keresnek, és egyikben sem érzik otthonosan magukat. Van, akinél a párkapcsolatban jelenik meg a bizonytalanság: nem meri igazán beleengedni magát a kapcsolatba, így ki sem derül, hogy milyen lehetett volna, ha közel engedi magához a másikat. Biztosan közrejátszanak társadalmi szintű okok is, mégis, az újabban kapunyitási krízisnek nevezett jelenség a gyermekkori élményeken is nagyban múlik.

A cikk folytatása a divany.hu-n: Kapunyitási krízis - a fiatal felnőtteket érinti

Fosztogató gazdagok

Stanfordi börtönkísérlet

A mérsékelt Anglia, a gentlemenek országa az utóbbi napokban randalírozástól hangos. A hírekből értesülhetünk róla, hogy a boltok kifosztói között akadnak kifejezetten jól szituált fiatalok, olyanok, akik nincsenek rászorulva, hogy így szerezzék meg a vágyott plazma TV-t. Ahogy a felvételeken látjuk a csoportba szerveződött tizenéveseket, feltételezzük, hogy ezek a fiatalok egymaguk sosem vetemednének bűncselekményekre, még az is lehet, kifejezetten jól nevelt gyerekként gondolnak rájuk iskoláikban, családjukban. Eszünkbe jut a Zimbardo-féle stanfordi börtönkísérlet, ahol ugyancsak rendes, normális egyetemistából vált pillanatok alatt brutális börtönőr vagy éppen megtört fegyenc – attól függően, melyik szerepet sorsolta ki neki a kísérletvezető.

Melegként, párban

Tegnap Szűcs Balázs Légy az otthonom című könyvének bemutatóján került szóba a téma, vajon mennyire és miben különböznek a meleg párkapcsolatok a heterókétól.

Innen ihletet kapva jutottam el arra, hogy nagy szükség lenne összeszedni a fő különbségeket, nehézségeket, elsősorban a heteroszexuális olvasók számára.

Miért fontos erről tudnia egy heteroszexuális olvasónak? Nos, valahányszor előkerül a melegség, a melegjogok kérdése, látszik, hogy kevés az ismeret és nagy az információhiány arról, milyen speciális kihívásokkal küszködnek a melegek. Nézzük most meg ezt a kérdést más nézőpontból, az érzelmek, a hétköznapi élet oldaláról.

Nő

Mennyire népszerű téma ma a női-lét, férfi-lét!

Hogy a hagyományos nemi szerepek jók-e, vagy elavultak, hogy házimunkázzon-e többet a férfi, legyen-e több női politikus, hogy az étteremben, ha a férfi fizet, az gavallérság, vagy a férfiuralom bebetonozása, hogy a nők rontották-e el vagy a férfiak, vagy nincs is elrontva...

Ezek fontos kérdések, de nem annyira, mint látszik - ha szabad ezt mondanom. Vagy legalábbis egy bizonyos felszíni, intellektuális szintnél nem juthatunk velük mélyebbre. Aki úgy érzi, valahogy nincsen tökéletesen otthon magában, kevés segítséget fog kapni ezeknek a témáknak buzgó elemzésétől.

Egy kollégámmal arra jutottuk, igazán nagy a hiány olyan térben, lehetőségben, ahol személyes, zsigeri szinten találkozhat ki-ki... saját magával. Nőiségével, nőiséghez fűződő viszonyával.