Elfogadó kapcsolódás

Az Elfogadó kapcsolódás mindazoknak szól, akik szeretnék gazdagítani kapcsolataikat. Az intimitás a legszebb és legfájóbb tapasztalatok forrása is lehet. A szerző a sebezhetőség és az elfogadás fontosságát hangsúlyozza, valamint azt, hogy az intimitás megélésének alapja az önmagunkkal való kapcsolat.

Elég mélyek, hitelesek, bensőségesek a kapcsolataim?
Hogyan engedhetném közelebb az embereket úgy,
hogy ne veszítsem el önmagam? Gyakran eltávolodunk
egymástól, vajon mit rontok el ilyenkor?

Akiben felvetődtek már hasonló kérdések, az biztosan izgalmas kalandnak fogja találni az utat, amelyet a könyv olvasójaként bejárhat. Az intimitás, ez a sokszínű, egyszerre vágyott és ijesztő élmény a legszebb és legfájóbb tapasztalatok forrása is lehet.

A szerző a sebezhetőség és az elfogadás fontosságát hangsúlyozza, valamint azt, hogy az intimitás megélésének alapja az önmagunkkal való kapcsolat. A kötet személyes történeteken keresztül teszi könnyen befogadhatóvá az intimitás paradoxonjának súlyos kérdéseit, emellett gyakorlatokat is kínál az olvasónak, amelyek segíthetnek, hogy hitelesebb és meghittebb kötelékeket alakítson ki a környezetében élő emberekkel.

Az Elfogadó kapcsolódás mindazoknak szól, akik szeretnék gazdagítani kapcsolataikat, és nyitottak arra, hogy új perspektívákat fedezzenek fel bennük az intimitásról, legyen szó párkapcsolatról, barátságról vagy akár az önmagunkkal való

kapcsolatról. A szerző nem ígér könnyű válaszokat, de annál inkább inspiráló kérdéseket és gondolatokat, amelyek segíthetnek az olvasónak a saját útját járni az intimitás felé.

A kötet megvásárolható a könyvesboltokban

Tökéletlen szülők, boldog gyerekek

A gyereknevelés nem autószerelés. - Ez az egyik üzenete a nemrég megjelent Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyvnek. Számos gyereknevelésről szóló könyvet találhatunk, amik megmondják a tutit: ezt tedd, ha hisztizik a gyerek, így bírd szófogadásra… Ez a könyv azt állítja, minden szülő és minden gyerek más és más, ezért senkinek sem sikerülhet nevelési receptkönyv alapján remek szülővé válnia. Mindenki csinálhatja jól, de ehhez az nyújt segítséget, ha megtanul elfogadó együttérzéssel viszonyulni önmagához és a gyermekhez is. Hogy ezt hogyan lehet, ahhoz igyekszem segítséget nyújtani a könyvben sok konkrét példán keresztül.

Hajlamosak vagyunk a nevelésről úgy beszélni, mint egy kétszemélyes ügyről. Mintha anya, vagy jó esetben anya és apa párhuzamosan, egymás mellett nevelné a gyereket, ki-ki hatna rá a maga módján. Holott a gyereket legalább annyira befolyásolja a szülők egymáshoz fűződő kapcsolata, a család egyensúlya, de még a szülők felmenőkhöz fűződő attitűdje is, hiszen sokszor onnan merítik lendületüket, vagy éppen félelmeiket. A könyvben igyekszem komplexebben vizsgálni a szülőséget, semmint anyai, apai praktikák gyűjteményét. „Az erő legyen veled” – mindenki számára ismerős mondat. De honnan is merítsünk Erőt, ha gyereknevelésről van szó? Például onnan, hogy más módon nézünk rá őseink történetére, mint ahogy eddig tettük. Ehhez is kapaszkodót nyújt a könyv.

Tudjuk, de sokszor nem veszünk róla tudomást, hogy a családok sokfélék. Vannak egyszülős családok, vannak szivárványcsaládok, mozaikcsaládok, van, ahol örökbefogadott gyereket nevelnek. Ezeknek a szülőknek az életében felmerülhetnek olyan dilemmák, kérdések, amikkel egy klasszikus, „szabályos” családban élő anya vagy apa nem is találkozik. A Tökéletlen szülők, boldog gyerekek kitér a nem hagyományos családban élőket foglalkoztató főbb kérdésekre is. És nem mellékesen: az apákra. Talán furcsa, hogy miért szól a könyv külön is hozzájuk, miközben persze az egész szól nekik is. Napjainkban megfigyelhető némi zavar azzal kapcsolatban, hogyan beszélünk az apákról, az apákhoz. Egyrészt egyre inkább természetes (elvi szinten), hogy az apák is részesei a gyereknevelésnek, mégis az a tapasztalat, sokszor nem számolunk velük. Nem mindenkinek könnyű ilyen helyzetben egyenrangú szülőként tekintenie magára apaként. És sok férfi van, akiben megvan az elhatározás, hogy teljes értékű szülő legyen, ám az ő apja még nem tudta ezt felvállalni, így igazi, jó minta nélkül kell belevágnia. Erről is szól a könyv.

Szülőknek szól, akik vágynak rá, hogy jól csinálják, de a maguk módján, a saját személyiségük szerint szeretnék, és ehhez akarnak biztatást, támogatást kapni. Szülőknek, akik olykor hajlamosak elbizonytalanodni, szorongani, akiket kétségek is gyötörnek. Tehát minden szülőnek.

Sajtómegjelenések >>>

A kötet megvásárolható a könyvesboltokban

Kövér szülőnek a gyereke is túlsúlyos?

Amikor valaki túlsúllyal küzd, általában két forrásban keresi az okot: egyik a kedvezőtlen gének, a másik az életmód. Ezek persze fontos szempontok, de a túlsúly mögött lélektani okok is meghúzódhatnak. Sok mindenre „használható” a kövérség, még ha nem is tudatosan használja valaki. Vannak például, akik félnek az intimitástól, legyen szó párkapcsolatról vagy bármilyen emberi kapcsolatról, és így védekeznek ellene. Például ürügyként szolgálnak a többletkilók, mondván „még nem vagyok formában, le kell adnom a súlyfeleslegem, majd utána fogok ismerkedni”. Valójában magától a kapcsolattól tart az illető, attól, hogy közel kerül a másikhoz, de nem vallja be magának, mi tartja vissza az ismerkedéstől.

Ikrekkel az élet

Sok kérdés felmerül az ikrek nevelésével kapcsolatban. Vajon mennyire kívánnak speciális bánásmódot? Különösen az egypetéjű ikrek nevelése vet fel kényes kérdéseket, akik külsőre megtévesztésig hasonlítanak. Náluk különösen fontos, hogy a szülők bátorítsák, hogy individuumként is megélhessék magukat. Nem biztos, hogy az a jó, ha egyforma ruhát, egyforma frizurát hordanak, és javasolható, hogy a szülő szólítsa meg őket külön-külön is, nevükön, ne mindig csak úgy beszéljen hozzájuk, hogy „ikrek, gyertek ide”, „ikrek, mi újság veletek?”. Tehát ne úgy kezeljük őket, mint egy személyt két testben, hanem mint két külön embert, akik történetesen hasonlítanak külsőleg.

Nem minden nyüzsgő, élénk gyerek hiperaktív

Nem minden nyüzsgő, élénk gyerek hiperaktív. A figyelemhiányos hiperaktivitás nevű zavar magában foglalja a mozgásos nyugtalanságot, a figyelem könnyű elterelhetőségét és az impulzivitást is. Sokan gondolják, hogy a hiperaktív gyerek egyben erőszakos, agresszív is. Nem kell, hogy így legyen, ez már nagyban függ attól, a szülő mennyire képes kezelni gyermeke sajátosságát, kiegyensúlyozott, bejósolható, türelmes környezetet biztosítani számára. A hiperaktivitás tünetei idővel általában enyhülnek, sokan jól beilleszkednek a társadalomba az érintettek közül.

Kapunyitási krízis - a fiatal felnőtteket érinti

Gyakran találkozunk olyan fiatalokkal, akik valahogy nem merik elkezdeni életüket. Toporognak, belekezdenek egy képzésbe, félbehagyják, másba fognak, egy ideig dolgoznak, aztán megint valami újat keresnek, és egyikben sem érzik otthonosan magukat. Van, akinél a párkapcsolatban jelenik meg a bizonytalanság: nem meri igazán beleengedni magát a kapcsolatba, így ki sem derül, hogy milyen lehetett volna, ha közel engedi magához a másikat. Biztosan közrejátszanak társadalmi szintű okok is, mégis, az újabban kapunyitási krízisnek nevezett jelenség a gyermekkori élményeken is nagyban múlik.

A cikk folytatása a divany.hu-n: Kapunyitási krízis - a fiatal felnőtteket érinti

Ha baj van...

Mindenkivel előfordulhat, hogy elveszti az uralmat a problémák felett, úgy érzi, összecsapnak a feje fölött a hullámok. Lehet ez pillanatnyi hangulat, vagy tartósabb krízis, ami azt jelenti, olyan helyzetben találja magát az ember, amiből nem szabadulhat, ugyanakkor az általa ismert, hozzáférhető probléma megoldási eszközök nem elegendőek. Ilyen esetben sokféleképp reagálhatunk. Van, aki igyekszik nem tudomást venni a helyzet súlyosságáról, és ha sikertelen a figyelemelterelés, valamilyen tudatmódosító szert hív segítségül. Van, aki csak passzívan várja, történjen valami, és közben magát marcangolja.

Napi négy ölelés...

Egyszer egy kísérletben szerették volna megvizsgálni a kutatók, hogyan hat a zsíros, koleszterindús táplálék az egerek egészségi állapotára. A vártnak megfelelően, azoknál az egereknél, akik zsíros ételt kaptak, érelmeszesedést tapasztaltak. Azonban egy meglepő dolgot is találtak: a koleszterindús étellel táplált egerek egy csoportja mentesült a káros következmények alól, nekik jelentősen jobb volt az egészségi állapotuk (az érelmeszesedést is beleértve), mint a többi egészségtelenül etetett egérnek. Végül rájöttek, ez az a csoport volt, amelyet az orvostanhallgatók gondoztak. Ők rendszeresen simogatták az egérkéket, amire érthető módon a többi kutatónak nem volt ideje. Így került birtokukba szándékukon kívül egy igen értékes információ arról, hogy az érintés, simogatás mekkora hatással van az egészség megőrzésére.

Aktív vagy hiperaktív a gyerek?

Sokak szemében kissé megfoghatatlan jelenségnek tűnik a röviden hiperaktivitásnak nevezett zavar. Némelyek szerint úgy tűnik, a gyerekek többsége hiperaktív. Kérdés, hol van az egészség és betegség határa, mikor kell segítséghez fordulni.

Kortalan szerelem

Hogy kinek mi számít nagy korkülönbségnek, egyénenként változó. Van, aki már hat-nyolc évet is annak tart, míg másnál a generációnyi különbségnél kezdődik a jelentős korkülönbség. Persze attól függ, kinek a szempontjából nézzük: a páréból, a rokonság vagy a társadalom nézőpontjából. Esetleg a gyerekekéből, akik a kapcsolatból születnek.

Testképzavar, testdiszmorfia

A legtöbb embernek a testképzavarról egyértelműen az anorexia és a bulímia jut eszébe, és sokan hiszik, hogy a probléma csak a nőket érinti. Valójában széleskörű problémáról van szó, aminek sokféle megjelenési formája lehet. Nem minden testképzavar jár együtt evési zavarral. Gondoljunk azokra, akik nagynak vélt orruk, kicsinek tartott mellük, vagy nem elég sűrű hajuk miatt szenvednek. Testdiszmorfiának nevezik azt a zavart, amikor a személy beképzel vagy felnagyít valamilyen testi szabálytalanságot, és az ezzel való foglalkozás, ellene való küzdés meghatározza mindennapjait. Ahogy minden pszichés betegségnek, ennek is vannak persze fokozatai: kezdve attól az embertől, aki többször ellenőrzi a tükörben, elég jól takarja-e frizurája elálló (vagy annak hitt) füleit, egészen addig, aki plasztikai műtétek tömegének veti alá magát, mert akármennyit is csíptek le orrából, ő tükörbe nézve még mindig nagynak és ormótlannak látja azt. Ugyanebbe a betegségtípusba tartozik, mikor az ember amiatt aggódik, kellemetlen testszaga van, hiába tett meg mindent ellene.

Burjánzó evészavarok

Annak ellenére, hogy a pszichiátria malmai lassan őrölnek, és a szakkönyvekben egyelőre csak a két régi ismerőst, a bulimiát és az anorexia nervosát találjuk, egyre többféle új evészavarról hallhatunk, amelyek kétségkívül létező jelenségekről szólnak. A legújabb az ún. fatorexia, röviden: azok betegsége, akik bár jelentős túlsúllyal küzdenek, ezt nem látják be, ideálisnak vagy legalábbis kevésbé teltnek gondolják magukat. A kifejezés a szakmai berkeken kívülről, egy Sara Bird nevű magánembertől származik, aki állítása szerint önmagán észlelte a tüneteket. A szembesülés akkor következett be, mikor az orvos mérlegre állította, és legalább húsz kiló pluszt látott az általa feltételezetthez képest.

Fosztogató gazdagok

Stanfordi börtönkísérlet

A mérsékelt Anglia, a gentlemenek országa az utóbbi napokban randalírozástól hangos. A hírekből értesülhetünk róla, hogy a boltok kifosztói között akadnak kifejezetten jól szituált fiatalok, olyanok, akik nincsenek rászorulva, hogy így szerezzék meg a vágyott plazma TV-t. Ahogy a felvételeken látjuk a csoportba szerveződött tizenéveseket, feltételezzük, hogy ezek a fiatalok egymaguk sosem vetemednének bűncselekményekre, még az is lehet, kifejezetten jól nevelt gyerekként gondolnak rájuk iskoláikban, családjukban. Eszünkbe jut a Zimbardo-féle stanfordi börtönkísérlet, ahol ugyancsak rendes, normális egyetemistából vált pillanatok alatt brutális börtönőr vagy éppen megtört fegyenc – attól függően, melyik szerepet sorsolta ki neki a kísérletvezető.

Titkos birodalmunk

Egy túlmisztifikált területről essék most szó: az emberi tudattalanról. Ez az, amit a köznyelv tudatalattinak hív, mivel egy időben így fordították a német Unbewusste kifejezést, majd helyesbítették tudattalanra (érdekes módon ez nem terjedt el a hétköznapi szóhasználatban).

A szót elsősorban a pszichoanalitikusok használják, azonban valamilyen módon a legtöbb pszichológiai irányzat beszél róla. Noha maga a fogalom a lélektannal kevéssé foglalkozók számára kissé misztikus, megfoghatatlan, egy csomó ide kapcsolódó jelenséget nap mint nap tapasztalunk minden csodálkozás nélkül. A tudattalan kifejezés önmagában csupán arra utal, hogy van a személyiségünknek olyan részünk, amihez nem férhetünk hozzá minden pillanatban. Ez történik, mikor valamilyen élményt elfelejtünk – tartósan vagy átmenetileg. Olyankor nem vész el az információ, csupán hozzáférhetetlenné válik, más szóval tudattalan emlékké.

Ha segítség kell férfinak és nőnek

Pszichoterapeuták beszámolnak róla, hogy pácienseik jelentős része a női nemből kerül ki, nem mintha nekik több problémájuk lenne. (Sőt, még a lelkiekkel, önismerettel foglalkozó ismeretterjesztő előadásokon is látványosan túlreprezentált a női nem.)

Miben más a férfi és a nő? Egy szép afrikai népmese érzékletesen írja le, milyenek a nők a férfiak szemszögéből. Mikor a férfiak először találkoznak egy nővel, nagyon hasonlónak találják magukhoz. Aztán kiderül, hogy a nő nem tud vadászni: ettől hirtelen egészen idegennek látszik, talán nem is ember – tanakodnak. Majd fény derül rá, hogy bár a nő nem vadászik, de készít cserépedényt, és egészen ízletesen megfőzi a vad húsát, melyet a férfiak ejtettek. Akkor ismét fordul a kocka: úgy látják a férfiak, ez az ember nem hasonlít rájuk, mert egészen különleges, olyat tud, amit ők nem.

Karácsonyt túlélve

Az első Advent vasárnap után született a legutóbbi bejegyzés, most pedig ismét ünnepről írok. De mi jelentősége van egyáltalán az ünnepeknek egy lélektani blogban? Nos, akármennyire azt akarjuk hinni, hogy külön álló individuumok vagyunk, így vagy úgy, de hat ránk az a közeg, kultúra, amiben élünk, azt gyanítom, sokkal erősebben, mint számolunk vele. Miközben úgy képzeljük magunkat, mint egy bolygót a Világegyetemben, inkább hasonlítunk egy szálra a ruhaszövetben. 

Karácsonnyal kapcsolatban nem véletlenül terjedt el széles körben az a téves hiedelem, hogy ekkor történik a legtöbb öngyilkosság. A statisztikai adatok ezt nem támasztják alá, de az, hogy erről a legtöbb ember meg van győződve, mégis mond valamit.

Melegként, párban

Tegnap Szűcs Balázs Légy az otthonom című könyvének bemutatóján került szóba a téma, vajon mennyire és miben különböznek a meleg párkapcsolatok a heterókétól.

Innen ihletet kapva jutottam el arra, hogy nagy szükség lenne összeszedni a fő különbségeket, nehézségeket, elsősorban a heteroszexuális olvasók számára.

Miért fontos erről tudnia egy heteroszexuális olvasónak? Nos, valahányszor előkerül a melegség, a melegjogok kérdése, látszik, hogy kevés az ismeret és nagy az információhiány arról, milyen speciális kihívásokkal küszködnek a melegek. Nézzük most meg ezt a kérdést más nézőpontból, az érzelmek, a hétköznapi élet oldaláról.

Pszi-fóbia

Ki-ki biztosan talál olyan embert az ismeretségi körében, aki a külső szemlélő számára pszichológiai segítségre szorulna, mégsem lehet rávenni, hogy igénybe vegyen ilyesmit. Talán még sértésnek is veszi az ajánlatot, mintha az legalábbis a lehülyézésével volna egyenlő. Némelyek ki is mondják "Minek menjek pszichológushoz, nem vagyok én hülye!" Nehezen jut át a köztudatba, hogy a pszichológus nem a hülyék segítője.

Hanem mi? Megfogalmazhatjuk úgy, hogy mindannyian vándorúton haladunk onnantól kezdve, hogy megszületünk, egészen halálunkig. A pszichológus olyan személy, akit egy szakaszra behívunk az életünkbe, hogy kísérjen el, bátorítson, jelezzen veszélyeket, kínáljon fel ötleteket az út könnyítésére.

Nem kell mindig jól lenni!

Gondoltam, ezt leszögezem. Merthogy sokan azt hiszik, az ideális állapot a mindig jól levés, és a levertség vagy testi rosszullét feltétlenül annak a jele, hogy valami baj van. És akkor már csak abban reménykedhetünk, hogy nem nagy baj, csak kis baj.

Különös élmény, mikor az embernek először eszébe jut ezt a tézist megkérdőjelezni, vagy először hall róla, hogy a világ bizonyos tájain ezt nem így gondolják, esetleg nem is szokásuk folyamatosan a hogylétükre összpontosítani. Kimondatlanul, láthatatlanul, axióma-szerűen él, működik az a gondolat a mi kultúránkban, hogy ha jól érzed magad, akkor vannak rendben a dolgaid.

Halál 2.*

A következő bejegyzés egy visszajelzésre alapul. Jelezték nekem, hogy a halálról szóló írás nélkülözi a biztatást, bátorítást, elintéztem annyival a kérdést, hogy tudomásul kell venni, és csókolom.

A halál és a gyász a végső kérdés mindenféle értelemben. Végső, mert az élet vége. Végső, mert a legfelfoghatatlanabb. 

Mit kezdünk a halállal? Hogy mit gondolunk, gondolhatunk a halálról, a végére hagyom, de jelzem, ez a legfontosabb. Kezdjük azzal, hogy a pszichológia milyen szempontokat emel ki, amik könnyítik vagy nehezítik a gyász feldolgozását.