Okvetlenül kényes téma-e a szexuális felvilágosítás? Noha a 21. században élünk, állítólag burjánzik a szexuális szabadosság, szinte meztelen nők plakátjai az utcán, sok szülőpár számára mégis kínos kérdés, mikor és hogyan történjen meg a gyermek felvilágosítása, és van, aki talán annak örülne legjobban, ha ezt a feladatot átvállalná tőle a tanító vagy a védőnő. Aggasztó jel ez. Kérdés, aki erről nem tud beszélgetni gyermekével, vajon más fontos témákról tud-e?Sokak fejében a szexuális felvilágosítás, ahogy már a kifejezés is utal rá, valamiféle különálló szigetet képez, annak magyarázatát, hogy születik a baba. Független ez örömszerzéstől, szerelmi kapcsolattól, a testhez való viszonytól. Holott a valóságban egy egészséges ember szexualitása integrált része személyiségének, átszövi a párkapcsolatát, fontos feszültség levezető eszköz, és a nőiség vagy férfiség megélése.
A szülőkben általában felmerül a kérdés, mikor jött el az ideje a –maradjunk ennél- szexuális felvilágosításnak. Egyszerűbb a helyzet, mint gondolnánk: mikor a gyermek kezdeményezi. Ez valamikor óvodás korban fog megtörténni, például olyan kérdésekkel, hogy a szomszéd Julcsinak miért olyan nagy a pocakja, hogy a felnőtt párok miért alszanak egy ágyban, vagy egyszerűen azzal, hogy hogy születtem, honnan jöttem én. Megteheti a szülő, hogyha nem érzi alkalmasnak a pillanatot, kissé ködösít a válaszában, de legjobb az egyszerű, gyermek életkorához szabott, őszinte válasz. Nem szükséges nagy levegőt véve tudományos mélységű előadásba kezdeni, inkább közelítsünk a hétköznapi élet felől.
Tartsuk szem előtt a gyereknevelés egyik aranyszabályát: mindenre válaszoljunk, amit a gyermek kérdez, és semmire ne válaszoljunk, amit nem kérdez. Ennek értelme, hogy a gyermekek ösztönösen érzik, mit képesek elviselni, és működik önmagukkal szemben az a természetes tapintat, ami meggátolja, hogy olyasmiről érdeklődjenek, amit még nem tudnának elhordozni. (Halálos beteg gyermekeknél megfigyelték, egy részüket a titok nyomasztja, és addig kérdez, míg világos válaszokat kap, amitől leesik a titok nyomasztó terhe a válláról; míg más gyerekek arra adnak egyértelmű jeleket, hogy nem akarják tudni, mi a valódi betegségük.)
Jó, ha vannak szavaink a szexualitásra, amiket természetes módon tudunk használni. Így a gyermekkel is könnyebb lesz a kommunikáció. Érdekes, hogy még ma is jellemző az olyan kifejezések használata, mint „ott lent”, „izé”, vagy csak egy sokat sejtető bólintás, ami helyettesíti a kihagyott szót. Nem könnyű kialakítani a szex-nyelvet, mivel a szókincsünk valóban hiányos-e téren. A legtöbb szó valamelyik kategóriába esik az orvosi, a trágár és a gügyögős közül. A nemi szervekre nincsenek olyan természetes szavak, mint például a mell vagy a fenék. Mégis érdemes az ízlésünknek megfelelően kiválasztani azt, ami a legkevésbé idegen, és a használat során majd egészen természetessé válik.
