A jó lazítás

Reméljük, hogy ezen blog olvasójának a lazításról nem egy pohárka konyak jut eszébe... De ha már szóba került a téma így, véletlenül, elárulom, aki nem hajlamos a függésre, és komolyabb koncentrációt nem igénylő feladat előtt áll, annak az említett szíverősítő sem árt meg. Ezt most nem mint pszichológus mondtam...
Egyébként, ma már tudjuk, hogy kis mennyiségű, ismétlem: kis mennyiségű rendszeres alkohol fogyasztása kimondottan véd a kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) betegségek ellen. Általános tévképzet szerint kimondottan a vörösbor tartalmazza a titkos érvédő csodaesszenciát. Szó sincs róla: az alkohol véd, mindegy, hogy bor, sör vagy mézes ágyaspálinka révén juttatjuk be a szervezetbe. Rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet, ami megint csak általános tévképzet szerint az állati zsírok bevitelének mérséklésével érhető el. Mivel a magas koleszterinszint nem a bevitel, hanem a lebontás zavara, nem a bevitelt, hanem a lebontást kell megtámogatni, ezt pedig alkohollal lehet. Az általános tévképzetek is külön bejegyzést érdemelnének...

Sokszor épp a ránk váró stresszelő feladat miatt érezzük szükségét egy kis lazításnak - ha intellektuális tevékenységről van szó, mást kell keresnünk, mint az eddig taglalt alkoholt.
Induljunk ki abból, hogy az Olvasó nem akarja egy fél évét rááldozni arra, hogy szakembertől elsajátítsa az autogén tréning módszerét. Ha mégis, az nagyon jó, de induljunk ki most abból, hogy nem!
Két egészen rövid technikát írok le. Nem személyiségfüggő, hogy bejönnek-e ezek, mert egyszerű biológiai törvényszerűségeken alapulnak, amik mindenkinél egyformán működnek. Én Bagdy Emőke előadásán ismertem meg ezeket.

Az első: ha nem tudsz lazítani, mert olyan ideges vagy, akkor éppen az ellenkezőjét tedd: szoríts, és az idegrendszer elvégzi a lazítást. Álljunk egyenesen, alulról felfelé fogunk szorítani. Először merevedjen meg a láb teljes hosszában. Aztán szorítsuk össze a feneket, hasat behúzzuk, jól kiegyenesítjük a gerincet, mellkast jól kinyomjuk, vállat lepréseljük. Majd a kezeket ökölbe szorítjuk erősen, a karokat könyökben behajlítjuk (tehát öklök a vállhoz kerülnek), szorítjuk magunkhoz a karokat, még a nyakunk is feszül, az arcunk is grimaszba torzul, minden izmunkat, amit csak képesek vagyunk feszítjük-feszítjük jó erősen, ahogy csak tudjuk egy pár másodpercig, majd hirtelen, egyszerre az egészet elengedjük. Lazítani nem kell, azt elintézi meghökkent idegrendszerünk, ami nem tudja mire vélni a nagy felhajtást.

A másik technika még az előbbinél is egyszerűbb. Aki hajlamos a szorongásra, annak nagyon ajánlom. Egy kis élettan: két idegrendszeri struktúránk van -ismerős lehet biológia óráról-, a piramidális és extrapiramidális rendszer. Előbbi a nagyívű mozgásokat, utóbbi a tanult finommozgásokat szabályozza. És, ami minket igazán érdekel: a szorongás is extrapiramidális működés. Namármost: ha az egyik rendszer épp gőzerővel működik, az blokkolja a másikat. Biológiai képtelenség egyszerre nagyívű mozgásokat végezni, és közben szorongani, próbálja csak meg az Olvasó! Tehát: amikor azon kapjuk magunkat, hogy rágódunk (esetleg rágunk is: a körmünket például), beszorultunk az aggodalmainkba, akkor pattanjunk fel, és hatalmas mozdulatokkal, ahogy csak bírjuk, pörgessük meg a karunkat! Nem úgy, mint tornaórán: szépen, kimérten, hanem úgy, mint egy idióta: jó erősen, vállból - nem kell félni, eddig még senki sem tett panaszt, hogy kiszakadt volna. Ha közben megjön a kedvünk a rongybabasághoz, utána még ugrálhatunk is, karunkat, lábuknak dobálhatjuk közben, ahogy csak jól esik! Garantáltan blokkoljuk ezzel az extrapiramidális pályánkat, aki, szegény egy darabig nem fog újra labdába rúgni.

És végül még valamit hadd tisztázzak: minden kikapcsolódás, ami más, mint amit általában csinálunk. Tehát nem az kapcsol ki, ami kímél, ami nem fáraszt, hanem ami nagyon másképp fáraszt. A tanár pihenhet vízkősúrolással (komolyan ismerek olyat, aki direkt imádja, lehet klubba is kéne tömörülniük a szenvedélyes vízkősúrolóknak), az aszfaltozó pihenhet keresztrejtvény fejtéssel. Gyerekkorából biztos mindenki emlékszik, milyen üdén és boldogan tért haza a nyaralásból, ahol esetleg alig aludt, egész nap rohangált, játszott, épített, úszkált - hát erről van szó!
Kinek hogyan: kellemes kikapcsolódást!

14 megjegyzés:

  1. Alkohollal csökkenthető a koleszterinszint? Hát ez csodálatosan jóhír, köszönöm! :-))

    VálaszTörlés
  2. Kicsit megzavart, hogy "alulról fölfelé szorítunk". De jól értem, amit egyszer már megmerevítettünk, az úgy marad, és a végén egyszerre lazítunk ki mindent?

    VálaszTörlés
  3. Rossz tapasztalatom van. Amit egyszer megmerevítettem, nem mindig marad úgy. Pedig nagyszerűen lehetne közben lazítani.

    VálaszTörlés
  4. Hát igen, igen, ez a gyakorlat sajnos csak az izmokra irányul. ;-)
    De amint birtokomba jutnak információk egyéb merevítésekről is, nem fogok késlekedni, hogy közreadjam!

    VálaszTörlés
  5. Belinkeltelek a blogomra; remélem, nem baj. :)

    VálaszTörlés
  6. Örülök a megerősítésnek, én is úgy tapasztalom, hogy egy délután semmittevéssel kevésbé pihentető mint egy jó nagy séta.Érdekes, hogy a párom mégis mindig otthon akar maradni! Azt álítja, ő csak úgy tud igazán pihenni, ha a TV előtt fekszik és semmittesz.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszik a blogod, de most engem is a koleszterinnel kapcsolatos rész fogott meg legjobban, sajnos most lett aktuális a családban. Esetleg tudsz ajánlani könyvet vagy cikket ahol részletesebben írnak erről?
    Köszi!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm!

    A Framingham-tanulmányra való keresést tudom ajánlani akár a neten (ott is vannak jó szakcikkek, csak vigyázni kell, honnan származik az írás). Egy hosszabb vizsgálatban kutatták a kardiovaszkuláris rizikókat, köztük a kolerszterint, és hogy milyen tényezők függnek össze vele.
    B.K.

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm a segítséget, és további sok sikert kívánok a bloggal!:)

    VálaszTörlés
  10. csinszka1977@freemail.hu2010. május 15. 10:19

    Nekem az a gondom, hogy az elviselhetőnél jobban szorongok, aminek fizikai jelei is vannak (pl. a gerincem körüli izmok görcsben vannak, egyszerűen nem tudom kihúzni magam). Az egy dolog, hogy ezt belülről megélni és elviselni nagyon nehéz, de sajnos a munkakörnyezetem, a kollegáim is érzékeli a depresszió, a szorongás fizikai jeleket: nem tudom kihúzni magam, néha dadogok, nem tudok koncentrálni, feledékeny vagyok, stb. Ez azért gond, mert nem otthon ülő regényíró vagyok, hanem olyan alkalmazott, akinek emberek között és emberekkel kell együtt dolgoznia, sokszor talpraesettséget, magabiztosságot igánylő feladatokat kell ellátnia. Attól tartok, hogy előbb-utóbb olyan mértékben csökken a munkaképességem és a hitelem, hogy a munkámat is elveszítem, ez pedig az eleve megterhelt lelkiállapotom számára újabb kudarcot és terhet fog jelenteni. Pontosan tudom, hogy a legfontosabb feladat az lenne, ha nem a tünetekkel, hanem a tünetek okával (depresszió) foglalkoznék, hisz ha megszűnne a depressszió, annnak fizikai jelei is megszűnnének. Foglalkozom vele, csakhogy ez hosszabb és költséges folyamat (egyelőre nincs pénzem szakemberre). Viszont rövidtávon jó lenne kezelni tudni annyira a tüneteket, hogy a munkakörnyezetem számára nem váljak teljesen hiteltelenné, és jómagam munkaképtelenné, hisz valamiből el kell tartanom magam... És arra is pénzt kéne keresnem, hogy megfizessek egy szakembert. Tehát dolgoznom életbevágó.
    Igyekszem sportolni, egy speciális stresszoldó masszázst is kipróbáltam, nem sokat segítettek. Az SZTK-s szakember sem vált be. Gyógyszereket nem szívesen szednék.
    Őszintén szólva, jelen körülmények között nem tudom mit tudnék tenni azért, hogy belátható időn belül megtanuljam valamennyir uralni a tneteimet. A hosszabbtávú, okokat érintő vizsglatot ezzel nem helyettesítve.
    Ön mit gondol?

    VálaszTörlés
  11. A kérdezz-felelek oldalon válaszoltam.

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában