Általános vélekedés szerint az ún. szexuális forradalom óta szex terén roppant nyitottak vagyunk. Annyira, hogy már-már túlzás -teszik hozzá sokan-. Igen? Akkor tessék nekem hétköznapi, használható szavakat írni (lehet commentben) nemi szervekre, szexuális tevékenységekre! A szexhez kapcsolódó egyetlen semleges szó maga a szex. A különféle szexuális aktivitásokról és nemi szervekről kisbaba-nyelven, orvosi nyelven és trágár kifejezésekkel tudunk beszélni. És (talán az orvosi szavak kivételével) egyik használata sem megengedett hétköznapi színtereken.Egy reggeli magazinműsorban láttam, hogy a műsorvezető zavartan szabadkozott, amiért élő adásban sajnos nem fütyülhetik ki az előbb elhangzott punci szót.
Ami engem érdekel, az a nemiségünkhöz fűződő zavart viszonyunk egyes emberre gyakorolt hatása. És hadd beszéljek most a nőkről, mivel jelenleg evvel foglalkozom.
Mit hall ma egy tájékozódni kívánó nő? Ellentmondásos üzeneteket.
Egyrészt azt, hogy tedd az ágyban, ami jól esik, nincs elvárás! Másrészt: nincs vaginális (hüvelyi) orgazmusod? Csak klitorális (csiklói)? Szegénykém, akkor még nem vagy elég fejlett szexuálisan, keresd csak meg a G-pontodat!
Vagy: hallja egyrészt, hogy: Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Másrészt, kinyitva egy női magazint, narancsbőr elleni reklámokkal, fogyókúrás étrendekkel és alakformáló gyakorlatokkal találja szembe magát. A Kedves Olvasó talán úgy érzi, túlzok, mikor azt mondom, komoly lelki érettséget feltételez, hogy a személy képes legyen elhatárolni magát ezektől az impulzusoktól. Még akkor is, ha lelke mélyén tisztában van vele, hogy férjének még a narancsbőr szó jelentéséről sincs fogalma, nemhogy zavarná; hogy a személy alakját alapvetően az adottságai döntik el; és hogy fogyókúrára az elhízott ember szorul (ők is inkább életmód változtatásra).
Ezek az ambivalenciák szinte mindenkiben ott élnek, ne higgye az olvasó, hogy csak a médiában: az otthonokban, a családokban is. Kiderül, mikor nemiségükkel küszködő nők elmesélik, hogy kamaszként azt hallották apjuktól: "Ne egyél annyit, úgyis nagy a feneked!" Érdekes, hogy a szülői pofont bántalmazásnak tartjuk, de ezeket a mondatokat nem…
John és Stasi Eldredge Captivating (kb: Elbűvölő) című könyvében beszél arról, hogy ezeket a sebeket a párkapcsolat nem gyógyítja, mert a nőiséget az apával való viszony határozza meg (persze az anyával való viszony sem mindegy, teszem hozzá). Az író házaspár keresztény szempontból közelít a témához, és azt mondja, van egy másik Atyánk, akitől gyógyulást kérhetünk.
Lélektanilag is korrekt az a megállapítás, hogy nem jó öngyógyítási kísérlet a párkapcsolatban keresni orvosságot a múltra. Az előző generáció bűnét nem a társunk teszi jóvá. Túl nagy teher a nőiségünk rendberakását az ő vállára tenni. A sorrend fordított: először belül teremtsünk békét (akár szakember segítségével), és aztán találjunk egy másik, önmagával békében lévő partnert! Ezzel a mindenkinek szóló jókívánsággal zárom mai bejegyzésem.
