Korlátaink

A lélektan nagy erőkkel keresi a választ arra a kérdésre, milyen tulajdonságok (szaknyelven: vonások) határozzák meg érzelmi-lelki egészségünket, az életben való hatékonyságunkat. Az egyik ilyen szóba jövő tulajdonság a belső kontrollhitnek nevezett valami. A külső és belső kontrollhit egy ellentétpár, mindannyian elhelyezhetők vagyunk a két végpont között valahol. Külső kontrollhittel jellemezhető, aki úgy véli, kevés hatással van saját sorsának alakítására, tőle független tényezőkön múlik, ami vele történik. A belső kontrollhites ember viszont úgy gondolja, saját kezében van élete.


Noha a pszichológusok óvakodnak attól, hogy szubjektíve minősítsenek jellemvonásokat, azért nem lehetett nem észrevenni, hogy többségül szíve mégis a belső kontrollosság felé húz. Kimutatták, mennyivel ügyesebben küzdenek meg bizonyos helyzetekkel az ilyen emberek, hogy például betegség esetén alaposabban tájékozódnak, aktívabb szerepet vállalnak gyógyulásukban. Kicsit zavarba ejtő volt, mikor olyan eredmények is kijöttek, mi szerint a külső kontrollosoknak ellenben jobbak bizonyos immunmutatóik.

Ami miatt fontosnak tartottam felvetni most ezt a témát, az az, hogy az utóbbi időben egyre többször találkozom a hétköznapi gondolkodásban a ló belső kontrollos oldalára való áteséssel, és tartok tőle, hogy ez nem az egészség irányába hat.

Ma már tudja a lélektan és a közvélemény egyaránt, hogy a testi betegségekben is nagy szerepe van a gondolkodásnak, személyiségnek. Igen ám, de mikor azt olvasom egy (pszichológus végzettséggel is rendelkező) író tollából, hogy számára az egyik, nőiséggel foglalkozó szakember hitelességét megkérdőjelezte, hogy az illető nem átallott méhnyakrákban meghalni, az azt a hiedelmet implikálja, hogy egyedül rajtunk múlik, leszünk-e rákosak. Ráadásul az a tetszetős, de sosem bizonyított nézet is benne rejlik, hogy a női szervekkel összefüggő betegségek a női identitás zavarából származnak.

Félreértés ne essék: rendkívül fontosnak tartom, hogy egy-egy betegség esetén komolyan megfontoljuk, mi magunk hogyan is vagyunk abban benne; és igen, lehet, hogy a test olykor üzen olyan szimbólumokban, hogy a nőiségével küzdő éppen méhnyakrákot kap. Én pusztán arra hívom fel a figyelmet, hogy legyünk akár ateisták, és gondoljuk, hogy a természet alakulása tele van olyan véletlennel, ami nem hordoz személyre szóló üzenetet, vagy legyünk hívők, és gondoljuk, hogy Isten szándékait teljes egészében mi nem érthetjük meg, mindenképp szembesülnünk kell azzal, hogy van az életnek olyan része, aminek nem hogy befolyásolása nincs kezünkben, de átlátása, megértése sem lehetséges számunkra.

Attól, hogy csodálatos személyiségek vagyunk, még megbetegedhetünk mindenféle betegségben. Attól, hogy sosem ülünk ittasan autóba, nem motorozunk őrülten, még érhet minket közúti baleset, amiben elveszítjük fél lábunkat. Bármikor bárkink meghalhat, és nem tehetünk ellene semmit.
Ennek elviselése a felnőttség része. A gyermek azt hiszi, szülei mindenhatók, meg tudják óvni őt minden bajtól. (Kell is ez a hit a biztonságérzethez - akkor még.) A kamasz identitása ingadozik a két véglet között: a világ által még fel nem fedezett superman, és a földkerekség legnagyobb csődtömege között (hogy a szüleiről ekkor mit gondol, inkább hagyjuk). Aztán vagy leragad az egyik végpontnál, és valamilyen pszichopatológia lesz belőle, vagy megkeresi helyét a kettő között.

Azt hiszem, az igazi boldogság nem az, mikor azt hisszük, mindenre hatással vagyunk, hanem mikor abban bízunk, történjék velünk bármi, valamit majd azzal a helyzettel is kezdeni fogunk. Az ilyen, kiszolgáltatottságunkat is méltósággal tudomásul vevő, reális belső kontrollhit az, amivel igazán hegyeket mozgathatunk meg.

4 megjegyzés:

  1. A népi bölcsesség erre ilyeneket mond: "úgy még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna", vagy "azzal főzünk, amink van".

    VálaszTörlés
  2. Két megjegyzésem lenne. Az egyik egy asszociáció, mégpedig a félmáveltek bibliájából, egy idézetes könyvből szabadon idézve: "Érdekes elképzelni azt, hogy mit szólnak majd az egészséges életmód megszállottjai, amikor majd ott fekszenek a kórházban, és belehalnak abba, hogy semmi bajuk."

    A másik. Azt írod: "az igazi boldogság nem az, mikor azt hisszük, mindenre hatással vagyunk, hanem mikor abban bízunk, történjék velünk bármi, valamit majd azzal a helyzettel is kezdeni fogunk".

    Anélkül, hogy ellentmondanék, mondom csak: ez, amit itt leírsz, az én térképemen nem a _boldogság_, hanem az _egészséges_jövőkép_ definíciója. Ami a boldogságot illeti, arról konkrétan úgy vélem, hogy az elidegeníthetetlenül a jelenhez tartozik; olyasvalami, ami csakis az itt-és-most-ban élhető meg.

    Ismétlem: ez nem AZ igazság, csupán az én térképem.

    VálaszTörlés
  3. De a jelenben megéljük a jövőre irányuló érzelmeinket is. A jövő jövő, de hogy mit gondolok róla, jelen. :)

    VálaszTörlés
  4. "A jövő jövő, de hogy mit gondolok róla, jelen."

    Ez világos. Csakhogy egy maximálisan pozitív jövőkép (amit a jelenben élek meg) még nem jelenti azt, hogy a tényleges jelen helyzetre most van hatékony megküzdési stratégiám. Ez önmagában még lehet akár egy mintaszerű "Addig, amíg" típusú sorskönyv is.

    De hogy ne legyen féreértés: az általad írt "abban bízunk, történjék velünk bármi, valamit majd azzal a helyzettel is kezdeni fogunk" attitűddel semmi bajom; szerintem nagyon adaptív és követésre érdemes hozzáállás. Ami nálam nem stimmel, az az, hogy ezt az attitűdöt "az igazi boldogság" definíciójának tekintsem.

    Voltam én már úgy, hogy a jövőre nézve (múltbeli tapasztalataimra mint erőforrásokra alapozva) határozottan tudtam, hogy igenis fogok valamit kezdeni bármilyen majdan előadódó helyzettel -- és mindeközben a boldogságtól olyan távol voltam, mint Makó Jeruzsálemtől.

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában