Hogyan döntsem el, hogy kihez forduljak?

Tartalom:


1.) A lelki segítés módjai


2.) Melyik szakember mit tud?
- A nem pszi-vel kezdődő szakemberek
- Pszichológus - pszichiáter
- Pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus

3.) Na, akkor melyikhez is menjek?

4.) Tévhitek a pszichológusokról, pszichológiai segítségről

1.) A lelki segítés módjai

Széles a tárháza azoknak a személyeknek, intézményeknek, akik megoldást kínálnak az érzelmi, életvezetési gondokkal küzdő ember számára. Természetes, hogy többségünk elsőként közvetlen környezetéhez fordul. A nehézség csak az, hogy ma már nem kis, egymásra figyelő közösségekben élünk, és a falu bölcsét is hiába keressük.
Így kiépült a professzionális segítők rendszere, aminek minőségét az oktatás biztosítja. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy a bölcsek köve a szakemberek kezében van. A mély emberismerettel bíró lelkigondozók vagy éppen tanárok ma is sokat tesznek a hozzájuk fordulók lelki békéért. Azonban nem szükséges hosszasan kutatni a kuruzslók színes kavalkádjának felleléséhez sem. Ők onnan ismerhetők fel, hogy tudományosan csengő, ám szisztematikus kutatással alá nem támasztott elméletekre épülő "szolgáltatásukért" busás összegeket kérnek.
Ennek a problémának másik oldala, hogy míg fogfájással a fogorvoshoz fordulunk, addig lelki gondunkkal nem feltétlenül pszichológushoz vagy pszichiáterhez. Úgy gondolom, ennek az ismerethiány az oka. Aki tudja, melyik szakember mire "való", megalapozottan választ.

2.) Melyik szakember mit tud?


A nem pszi-vel kezdődő szakemberek


A segítők hálózatába tartoznak azok az önkéntes segítők, akik egyéb foglalkozásuk mellett idejük egy részét mások lelki megsegítésére áldozzák. Jó esetben ez szervezett keretek között, megfelelő képzést követően szupervíziós felügyelet mellett folyik. Ilyenek például a telefonos lelkisegély-szolgálatok, vagy a különféle kortárs-segítéssel foglalkozó szervezetek.

A professzionális segítők táborát gyarapítják a szociális munkások, szociálpedagógusok, akik gyakran a pszichológusokéhoz hasonló feladatokat is ellátnak, például csoportos foglalkozásokat vezetnek, egyéni konzultáció keretében életvezetési nehézségekkel küzdőknek segítenek. A hangsúly azonban az érzelmi élet helyett a gyakorlati támogatáson, például munkahely közös keresésén van.

Pszichológus - pszichiáter

Sokszor látni a médiában is, hogy zavart okoz a kettő megkülönböztetése. Sokan azt tudják, hogy "pszichiáter, aki gyógyszert írhat fel". Ez igaz, a lényeg azonban az eltérő képzési út. A pszichiáterorvos, az orvosi egyetemet végzi el, és a megfelelő ponton szakosodik, ahogy például a belgyógyász vagy az aneszteziológus. A pszichiáterek egy részének munkája valóban a gyógyszer beállításában és felírásában merül ki, sok pszichiáter azonban pszichoterapeutaként tevékenykedik (lásd alább).
pszichológus a pszichológia szakot végzi el. Bizonyos országokban ez a természettudományi kar része, Magyarországon az egyetemek nagy részén a bölcsészkar fészkének kakukktojása, az ELTE-n pedig külön kart képez. A pszichológia eklektikus tudomány, ez indokolja a helyzetet. Kicsit bölcsész, kicsit természet-, kicsit társadalomtudomány.
Pszichológussal a legkülönfélébb területeken találkozhatunk a fejvadászcégektől a nevelési tanácsadókon át a személyiségfejlesztő tréningekig. A közvéleménynek a pszichológusról a pszichoterapeuta jut eszébe. Akkor térjünk is rá erre.

Pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus

Pszichoterapeuta az, aki pszichoterápiát tart, ugyebár. Ő lehet valamilyen terápiás módszerben képzett pszichiáter, vagy klinikai szakképesítést szerzett és terápiás módszert elsajátított pszichológus. Azért keveredik ennyire a fejekben a pszichiáter és a pszichológus, mert a legnagyobb érdeklődésnek örvendő pszichoterápiás terület éppen a két szakma találkozása.
Újabban sokszor klinikai szakpszichológusként mutatják be például a TV-ben nyilatkozó szakembert (ami jelentős kihívás elé állítja a riportereket). A megnevezés arra utal, hogy olyan pszichológus ő, aki elvégezte az orvosi ismeretanyagban is dúskáló klinikai szakképzést. Ha mellette még terápiás módszert is tanult, akkor pszichoterapeuta is egyben, csak azt még nehezebb volna kimondani.

3.) Na, akkor melyikhez is menjek?

Ennek eldöntéséhez szükséges, hogy alaposan átgondolja helyzetét, és hogy pontosan miben is kér segítséget.

Kezdem az egyértelmű esettel. Ha szándéka, hogy szorongásoldóhoz, antidepresszánshoz vagy egyéb farmakonhoz jusson, és ebben kimerül a segítségigénye, elsőként ellenőrizve, hogy szükséges-e beutaló (ha igen, először a háziorvoshoz menjen), látogasson el a legközelebbi pszichiátriával rendelkező kórházba.
(Nem biztatásnak szánom, csupán a lehetőségeket sorolom.)

Amennyiben egyéb segítséget (is) igényel, több lehetőség adódik.

Azt a tevékenységet, amit a (nem pszichoterapeuta) pszichológus folytat, hivatalosan pszichológiai tanácsadásnak vagy életvezetési tanácsadásnak nevezik. Sajnos ez rendkívül félrevezető kifejezés, mert szó sincs tanácsadásról. (Megkockáztatom, szerencsétlen fordításból adódik.) A legtalálóbb kifejezés a segítő beszélgetés volna. A segítő beszélgetés lehet néhány vagy több alkalom, de semmiképp sem több év. A kliens/páciens számára problémát okozó kérdéseket segít körüljárni, feldolgozni a pszichológus. Amennyiben kiderül, hogy mélyebb gyökerű lelki konfliktus áll a háttérben, a pszichológus (ha lelkiismeretes) pszichoterapeutát javasol a kliensnek.
Nehezen szavakba önthető a határ a pszichológussal folytatott segítő beszélgetés és a terápia között. Még nehezebb kézzelfogható útmutatást adni, ami alapján ki-ki eldöntheti, melyikre van szüksége. Amennyiben valamilyen patológiás állapot, személyiségzavar áll fenn, úgy egyértelmű, hogy a pszichoterápia a megfelelő kezelési mód. Ezt azok kedvéért mondom, akik rendelkeznek diagnózissal.
Ha életvezetési gondról vagy olyan élethelyzetről van szó, ami érzelmileg túl megterhelő (például gyász, válás), akkor ajánlható a segítő beszélgetés a pszichológussal. Megteheti a kliens, hogy elsőként pszichológushoz fordul, és az ő segítségét kéri a továbbiakhoz.

Sajnálatos módon Magyarországon alig található olyan intézmény, ahol TB által támogatott módon lehet pszichoterápiát vagy segítő beszélgetést igénybe venni. Ez bizonyára praktikus okból alakult így: egy recept kitöltése, esetleg rövid tudakozódás a páciens hogyléte felől lényegesen kevesebb idő, és ritkább találkozást kíván, mint hetente egyszer vagy többször egy-egy órát foglalkozni a klienssel. Így pszichológushoz, pszichoterapeutához magánúton juthat el a személy.

4.) Tévhitek a pszichológusokról, pszichológiai segítségről


a.) Csak a hülyék mennek pszichológushoz.

Hogy Vekerdy Tamást idézzem: aki hülye, azon a pszichológus nem segít.
A pszichológushoz fordulók leginkább abban különböznek a pszichológushoz nem fordulóktól, hogy valamilyen -társadalmi, kulturális- okból az ő problémamegoldási készletükben szerepel ez a lehetőség. Egyszerűbben fogalmazva: problémái mindenkinek vannak, viszont nem mindenkinek jut eszébe, hogy pszichológushoz is fordulhat. A fejlett nyugati országokban sokkal elterjedtebb ez a szokás, pedig aligha "hülyébbek" ők nálunk.

b.) Én akarom megoldani a problémámat, nem akarom, hogy más tegye meg helyettem.
Pszichoterápiában vagy segítő beszélgetésben is a személy maga oldja meg a problémáját. Igaz, nem egyedül, de az ő ereje, kitartása is kell hozzá. Terápiába járni nem mindig könnyű: olykor régi sebeket tép fel, vagy a foglalkozások között kell a kliensnek addig halogatott konfliktusokat felvállalnia gyógyulása érdekében.
Pszichoterápiát megjárt emberek mosolyognak ezen a felvetésen, elképzelve, milyen szép is lenne, ha az ember hátradőlve a székben vagy befészkelve magát a díványba türelmesen megvárná, míg a pszichológus megoldja a gondjait...

c.) Nem tudom eldönteni, mit kezdjek az életemmel, megkérdezek egy pszichológust, majd ő megmondja.
Ugyancsak közhely, de ezúttal igaz, hogy a pszichológus nem ad tanácsot. Ennek oka, hogy a következményeket sem ő viseli, így nem dönthet a kliens kontójára. Segít átlátni problémákat, visszajelezni torzításokat, tükröt tart, de nem ő dönt.

d.) Az én problémámon a pszichológus nem tud segíteni, mert ugyanabban a helyzetben ő nem volt.
Érdekes módon ez a felvetés jellemzően szenvedélybetegségek (drog, alkohol) kapcsán jelenik meg. Azt senki nem kéri számon, hogy a pszichológus maga miért nem volt paranoid skizofrén...
A pszichológus az empátiáját, nem pedig saját múltbeli élményeit használja munkája során. Ha kifejezetten összecsend a páciens problémája a pszichológus személyes történetével, az inkább veszélyforrás arra nézve, kellően elfogulatlan tud-e maradni a szakember.
Más kérdés, hogy felbecsülhetetlen értéke van a sorstársak alkotta önsegítő csoportoknak, de a két műfaj nem ugyanaz.

e.) Jaj, félek odamenni, biztos rögtön kitalálja a gondolataimat!
A gondolatolvasás nem szerepel a pszichológia szak tantárgyai között.
A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában