Halottak napja

Nem olyan régen történt, hogy többé-kevésbé beszivárgott hazánkba az úgynevezett Halloween. A halottak napja és a Mindenszentek ellenben hosszú múlttal rendelkezik. Még akkor is, ha általában zavart kelt, melyik milyen napra is esik pontosan, mi is a különbség (ha van). Ami biztos, hogy az év egy (két) napján a hagyomány szerint halottainkra emlékezünk, kimegyünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk. Talán még azt is hozzágondoljuk, hogy ilyenkor nem illik olyan jókedvűnek lenni, éppen ezeken a napokon szórakozni kissé tiszteletlenség. Ezzel szemben a Halloween a maskarák, a dekoráció (töklámpás), az ijesztgetés, és az ehhez társuló megkönnyebbülés ünnepe.

Sokan ellenszenvvel figyelik az utóbbit, illetlennek tartván a Halloween felszabadultságát a komoly és tiszteletet ébresztő halottak napjával szemben.

Vajon mi áll emögött, és miért ünneplik a Halloweent ott, ahol ünneplik?
Ha lelki oldalról közelítek, azt mondhatom, drukkolok a Halloweenek. Ahogy a gyerek szorongásai megjelennek és oldódnak a mesékben (azokban, amiket sokan kritizálnak "borzalmasságuk miatt"), úgy a halállal és a veszteséggel kapcsolatos szorongás is elvezető utat követel magának. A félelem addig igazán ijesztő -kezelhetetlensége miatt-, míg "csak" belül lakozik. A belső sötétségben, megfoghatatlanul, kifejezhetetlenül, a magányosság és kiszolgáltatottság élményét keltve hordozójában. A megjelenítés önmagában felszabadító erejű. Az, ahogy külső szemlélőként nézünk a rémisztő tartalomra, nem úgy, mint integráns részünkre, ami szinte elválaszthatatlan velünk, nehezen kivehető határokkal. A feloldozás élményéhez nagyban hozzájárul az, ha ez a külső megjelenítés ráadásul közösségi élmény. Bizonyára nem szorul magyarázatra, milyen minőségi különbség van egy közös "ellenség" és egy olyan "támadó" között, akivel szemben egyedül állunk.

A Halloween harmadik titka a humor. A humor az egyik leghatékonyabb fegyver a félelemmel szemben. Nem az első fegyver, ugyanis bizonyos énerővel rendelkezni kell, a feldolgozás bizonyos szintjéig már jutni kell, hogy ez az eszköz hozzáférhetővé váljon. A félelemmel szembeni hadseregben a humor inkább az utolsó, a végső csapás eszköze.

Valószínűleg ennek félreértéséből származik sokak számára a Halloweenel szemben érzett ellenszenv. De a humor itt nem a halottakkal szembeli tiszteletlenség, hanem a halállal kapcsolatos feszültség feldolgozásának eszköze.

Javaslom, használjuk a félelemmel szemben a kifejezés, a közösségkeresés és a humor eszközét!
A kifejezés az elmesélésen (ventilláláson) kívül lehet az érzelmek lerajzolása, lefestése, megformázása gyurmából. Az érzelmeinket tegyük ezekbe az alkotásokba, akár teljesen absztrakt módon (nem kell semmi felismerhetőre hasonlítania a rajznak).
Keressünk társakat! Társ lehet, aki hasonló problémával küzd, és az is, aki csak szívesen meghallgat, biztosít mellettünk állásáról. Ha nincs ilyen ismerős a baj idején, forduljunk lelkisegély szolgálathoz!
És végül: merjünk humorral tekinteni a világra, benne magunkra is!

1 megjegyzés:

  1. Sokan lenézik az amcsi szokásokat és csak a felszínt látják. Nagyon tanulságos egy szakember szemüvegén keresztül nézni ezt az ünnepet.

    ami a humort illeti az tud másokon is igazán felszabadultan nevetni
    aki magát is ki tudja nevetni.

    VálaszTörlés

A Waldorf Pedagógiai Intézet újabb előadás-sorozatában pszichológusok vezetnek be a szülők iskolájának gondolatvilágába.
Fontos kérdésekben segítenek eligazodni: Mi az, hogy élő tudás? Lehet-e élővé tenni a holt tudást? - A digitális kor értékválsága új kihívások elé állítja a mai szülőket. Hogyan lehet ebben a változó világban egészséges gyerekeket nevelni? - Miért olyan félelmetes felnőtté válni? - Családi kommunikáció - megértjük egymást félszavakból is?

A kötet szerzői: Bakonyi Anna, Cziglán Karolina, Nemes Éva, Purebl György, S.Pintye Mária, Tari Annamária, Vajna Virág,
Vekerdy Tamás

A kötet megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és a
Saxum Kiadó webáruházában